Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Művészettörténet - Sz. Koroknay Éva: A XVI. századi kőszegi levéltári kötésekről
síinkre áll, megállapíthatjuk, hogy a kőszegi levéltári kötések és a hozzájuk csatlakozó kötetek kötéstáblái Manliussal semmiféle kapcsolatba nem hozhatók. Figyelemre méltó viszont Manlius vándorlásának ténye, mert hasonló jelenséggel találkozunk Sopronban, ahol közel egyidőben, 1587-ben jelenik meg az első, eddig névszerint ismert könyvkötő, Spanring Kristóf, aki Bécsújhelyből protestáns vallása miatt menekült és így lett soproni polgár. ' 9 A jelenség úgylátszik általános, mert Helmb Lőrinc ugyancsak a vallásüldözés miatt hagyta el Bécset és 1629-től, mint soproni polgár tevékenykedett. 20 Sajnos Kőszeg esetében ma még nem rendelkezünk XVI. századi nevekkel. A kötéstörténeti, valamint a történeti és általános művelődéstörténeti tanulságok mégis arra mutatnak, hogy az élénk szellemi életet élő és a protestantizmus útjait járó Kőszeg nem lehetett könyvkötő nélkül ebben az időszakban. Tudjuk, hogy a XVII. század közepén nyomdász működött a városban 21 és hogy Kőszegen a XVI. sz. végén községi könyvtár létezett, amelynek jegyzéke mintegy 300 latin és német nyelvű munkát tartalmaz. 22 Nem bizonyítható, de elképzelhető, hogy az itt ismertetett csoportokba tartozó nyomtatványok, illetve azoknak egy része ebből a könyvtárból származhatott. A korábbiakból kitűnik, hogy a négy kötéscsoport emlékeiben XVI. századi nyugat-magyarországi protestáns könyvkötők tevékenységét lehet felismerni. A fentebb vázolt történeti meggondolásokon kívül e feltevést megerősítik a munkák során körvonalazhatóvá vált egyéb nyugat-magyarországi XVI. századi kötéscsoportok. Ezek közül egy ugyancsak nagyszombati indítású (1566) és majd a XVII. században — a kőszegi emlékekhez hasonlóan — a szintén lutheránus beállítottságú Selmecbányán folytatódik. Ezekkel szemben, illetve mellett, már világosan kirajzolódnak a katolikus vezető körökhöz kapcsolódó emlékcsoportok. Említés történt róla, hogy két együttesben Oláh Miklós könyveit találjuk. Ezt követően Nagyszombatban magyar címeres M. P. továbbá H. E. jelzésű együttesekkel találkozunk. így jutunk el a C. H. jelzést mutató, eddig ismert legnagyobb és legkiemelkedőbb XVI. századi (kb. 1580-tól) kötéscsoporthoz, amelyben Telegdi Miklós, Kutassy János, Halassy Pál és más vezető katolikus férfiak köteteit találjuk. Az öt, illetve Manlius tevékenységét is beleszámítva, hat protestáns műhely mellett tehát egyelőre öt katolikus könyvkötőműhely munkássága állapítható meg. A katolikus együttesekkel szemben a. protestáns kötéscsoportok jellemzője, hogy általában nem egy városhoz kötöttek. A kőszegi együttesek közül az első kettő egyelőre nem mutat más városok felé, így ezekről elképzelhető, hogy talán huzamosan Kőszegen működő mesterek emlékét őrzik. A III-as, B. M. és H. R. jelzésű együttes készítője 1563 után talán Kőszegre (1573 körül), majd Sopronba (1583 körül) vándorolhatott. Végül a IV-es M. P. és G. E. jelzésű emlékcsoport készítője Nagyszombatból 1557 után Pozsonyba, majd 1587 körül Sopronba mehetett. Tudjuk, hogy az ebbe a csoportba sorolható emlékek nem lokalizálhatóak Kőszegre. Viszonylag későn, a XVII. sz. elején találkozunk itt a G. E. jelzésű szalagdísszel, a műhelyből ezzel ~az egyetlen mintával. Hogy miként kerülhetett a makulatúrát alkalmazó, feltehetően könyváruskönyvkötő (kőszegi?) mesterhez, ez ma még nem világos. Könnyebb lenne a helyzet akkor, ha a XVI— XVII. században virágzó szellemi életet élő Kőszegen használt egykori nyomtatott és kéziratos könyvek a városban maradtak volna. Azok azonban legnagyobbrészt Pozsonyba kerülhettek, de megmaradtak a régi könyvtárjegyzékek, melyeknek szisztematikus feldolgozása igen kívánatos lenne. A kötéskutatás során összeállított mintakészletek további kötetek azonosításának lehetőségét teremtik meg. Az ilymódon megismert emlékek és az egykorú könyvtárjegyzékek adatainak összevetése bizonyára eredményes lenne. Minél több a hitelesen meghatározható emlék, annál tisztább kép alakítható ki az egykorú 313 •
