Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.

FEIEDELEM. HOZOT. VOLT. KI. MÁSODIK. FERDINAND. ROMAI. CHAZAR. ES. AZ. KERESTIENSEG. ELLEN. IGENERŐS; ES. KEMÉNY. HITLEVELE. ES. FOGADÁSA. ELLEN"; másik oldalán: „IBRAHIM. BOSZNAI. BASSA. ZASZLOIAN. VALÓ. VERT. MELIET. EGINEHANI. TÖB. SZÉP. ZASZLOKAL. ÉS. KÖZEL. NEGI. EZER. KEREZTIEN. RABOKNAK. EL. SZABADITÁSÁVAL. NIERTEK. EL. TŐLE. VYVARNÁL. 1623". Az 1725-ös leltárban így szerepel a tárgy: „Egy zászlóra való tiszta ezüst környös körül megh aranyozott sziv forma csinált teteje, melyet néhaj üdvözült Méltóságos Eszterházy Miklós és Vyvary gratis Bosnay Ibrahim Basátul nyert". E csatának egy másik emléke is maradt fenn a kincstárban : „Egy hosszú rovás a'mellyen 4000, török kezibul ki szabadult keresztény raboknak száma vagyon föll meczve, kiket Eszterházy Miklós szabadított a midőn Érsek Uj várnál az törököket megh verte." Míg az utóbbi pálea elveszett, vagy lappang valahol, a zászlócsúcs fennmaradt a kincsek között. Esterházy Miklós politikai szereplésének egyik első emléke az a nagyméretű, rücskös felületű kerámiaedény, melynek talpa és fedele aranyozott ezüst. Az 1645-ös leltár „terra sigillatabul való ezüstben foglalt pohár, aranyozott fedeles"-ként említi. Az 1725-ös leltár viszont olyan „terra sigillata nevö ezüstben foglalt aranyos födeles pohár"-ként attribuálja, „mellyet a Budai Vezér küldött Esterház Miklós Palatínusnak ajándékul".

25 Az edényt a feltűnő hasonlóság alapján lotsitzinek (Olmütz mellett!) tulajdonították, s úgy vélték, hogy valóban a budai basától kapta-e a nádor, az ma már nem dönthető el, nem is fontos, csupán az az érdekes, hogy a terra sigillata kifejezést — mely ma a pecsételővel kialakított díszítésű, fényes felületű vörös római kerámiára használatos — már az 1645-ben és 1725-ben leltározók mindkét csoportja ismerte és egyöntetűen használta. Bár a rómaiak legszebb kerámiáját csak az újabb időtől nevezik Terra sigillatának, régi római neve vasa Arretina volt, a XVI—

XVII. század terra sigillátája csak színében és anyagában hasonlított a rómaihoz. Az orvos és gyógyszertörténetben egy bólus fajtát ismernek e néven, melyet külsőleg és belsőleg sokféle megbetegedés ellen használtak az egész középkorban, de igazi hírét és értékét az adja meg, hogy mérgezés ellen biztos hatásúnak tartották. Legértékesebbnek és legdrágábbnak a keleti eredetű lenosi (sziget az Égéi tengerben) sigillatát tartották, Európában is sok helyen bányásztak ehhez hasonló, de olcsóbb bólust. Az igazi bólus szép vöröses-barnás színű volt attól függően, hogy az agyag mennyi vasoxidot tartalmazott. Ez európai bólusok színe a sárgástól a fehéren át a sötét barnáig váltakoztak. Nálunk a tokaji volt a legismertebb, ahol már a XVI. század közepén bányásztak bólus armena-t, mint erről az országot végigutazó Herberstein Zsigmond 1551-ben beszámol. Az edény az Esterházyak által is különleges bánásmódban részesült : az aranyozott ezüst Losonczy-kannával és medencével együtt, egy almáriumban tárolták. Ezen túlmenően, egy másik adat is bizonyítja, hogy az Esterházyak legdrágább és legféltettebb kincsüknek tekintették. Esterházy Pál 1664-ben a tárház 4 legféltettebb kincsét hagyja legidősebb fiára, Miklósra. Ezek között ott van a terra sigillata-pohár is. Jellemzőként említjük, hogy e talpas-fedeles kerámia-billikummal sem az ún. Mátyás-serleg, sem a Nautilus-kehely nem versenyezhetett, hiszen ezeket csak másod-, illetve harmadszülött gyermekeire hagyja. Már az említett példákból is nyilvánvaló, hogy a terra sigillata fedeles-poharat, miként a legjobbnak tartott Terra Lemniát, az arannyal tartották egyenlő értékűnek, és természetesen eszerint kezelték. Hogy billikumunk is lemnosi lenne, nem tudjuk, az alján levő vörös pecsétviaszos jegy a számos karc miatt kivehetetlen, mely pedig eldönthetné a kérdést. Az biztos, hogy a török basa ajándéka nem lehetett olyan — különösebb érték nélküli — cserépedény, melyet az Olmütz melletti Lotsitzon készítettek a XV. században. Bár a lotsitziak is bólus alapanyagú terra sigillata-edények voltak, s méreg ellenszeréül szolgáltak, mint ezt anyagukon kívül várszerű formájuk bizonyítja, még a legjobb európai bólus 292