Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.

mány bélésében talált évszám is ellentmond annak, hogy Oláh Miklós viselte volna, hiszen a még 1580-as években is szereplő Oláh Miklós 1503-ban a világon sem lehetett, nemhogy 8—10 éves lett volna, miként ezt a ruha mérete tanúsítja. Ugyancsak Esterházy Pál 1685-ös feljegyzései tanúsítják, hogy a dolmánykával került Dersffy Orsolyához, illetve Esterházy Istvánhoz Mátyás király dolmánya is. Annak említésével, hogy a dolmány Mátyás királyé lett volna „Ifjú korában", ugyancsak az 1725-ös leltárban találkozunk először: „Máttyás Király Ifjú korában viselt aranyos Szövéssel Selem tarka materiabul Wala Dolmány"

15

. Esterházy Pál feljegyzése kétségtelenné teszi, hogy a dolmányt ne Mátyásénak tekintsük : „Szőnyegek, köntösök, fegyverek felessek. Az kik között van egy Feier aranyos galléros mente, ki Mátyás királyé volt : az másik penigh az ki azis Feier materiabul vagyon szegény Dragula Vaidáé (az ki Oláh Érseknek Apia volt) volt, kitis pro rarite tartok, azoknak az Nagy embereknek emlékezetire, az kissebbikét Dragulya (!) Vaida mégh kicsiny korában viselte, kit még Szegény Olach (!) Érsek is becsületben tartván együtt Mátyás király mentéiével Olách (!) Orsiknak úgy mint Húgának adott, s onnét származót ide." Esterházy Pál feljegyzéseiből tehát nyilvánvaló, hogy a Mátyás-kabát nem Mátyás király többi tárgyaival került az Esterházyakhoz, hanem a Mágócsy—Dersffy-rokonság útján. Ezek után nézzük a többi Mátyás reliquia bekerülésének útját. A gyűjtemény legkiemelkedőbbnek tartott darabjai között tartják számon az ún. Mátyásserleget. Ezzel szemben még az 1725-ös leltárban is csak beleerősített címeréből ismerünk rá a leírásból : „Egy eöregh ezüstös aranyos hólyag kupa, melynek a födelén belől Máttyás királynak neve magyar országh czémerivel be van irva."

18 A fedőn belül, gyűrűvel körülvett lapon magyar címer, sötétkék átlátszatlan zománcból. A címer közepén kisebb pajzsban fekete holló, csőrében arany gyűrű két karbunkulussal. A zöld zománcban „MATHIAS D. G. HUN. DAL. CROAT. SLAV. REX. A. 1465" — felirat olvasható. A Mátyás-serlegként ismert későgótikus ötvösművet a talpába beütött N-betű (nürnbergi városjegy) hitelesíti. Nyele hétkarélyos talpból nő ki, mely tagolt gyűrűkre oszlik. A serleg szintén hólyagos. Testén körbefutó ezüstpléből kivágott, hidegzománcos levél- és virágdísz, miként a címer, XVII. századi készítésű. Fraknó 1654. évi leltárában már szerepel a serleg: „Item egy széles virágos ezüst aranyos kupa hojagos, kinek a tetején egy karvaly áll". Itt tehát még jellemzőül nem a címert említik, hanem a fedelén álló karvalyt. 1685-ben Esterházy Pál is mint Mátyás király kupáját említi „kinek az környéki virágokkal van megh rakva". A fedelén lévő Mátyás-insignumot az 1693. évi leltár említi elsőként: „Scyphus Regis Hungáriáé Matthiae Corvini cum ejusdem Insignibus ac Corvo in superiori parte pomum depromente Anno 1481"

19 Ugyancsak Mátyás-címeresnek említi az 1696. évi leltár is, és hasonlóan írja le az 1693. évihez: „Scyphus argenteus deauratus cum coperculo Matthiae Regis olim Corvini cum insignibus ejusdem." A serleg már az Esterházy Orsolya kiházasításakor, 1653-ban felvett ingóleltárban szerepel: „Ittem egy geömbölő Aranyas ki vert kupa, kinek az fedelén egy karvaly vagion". Esterházy Orsolya örökölte apja-anyja hozományát. Apja, Esterházy István 1626-ban vette feleségül Thurzó Erzsébetet, egy évvel azután, hogy sikerült 1625-ben Thurzó Imre hagyatékát megszereznie. Csak érdekességként említjük, hogy ez a serleg — ugyanúgy, mint az ún. Mátyás-kulacs — a Thurzók hagyatékából került az Esterházyakhoz, Orsolya révén Esterházy Pálhoz. Talán élő hagyományt rögzített azzal, hogy, valamikor 1654 és 1693 között, Mátyás hollós címerét a serleg fedelébe applikáltatta. Különben a serleggel szinte teljesen azonos az a bécsújhelyi hólyagos-serleg, melyet Mátyás készíttetett 1461-ben. A másik, ugyancsak Mátyás nevéhez kapcsolt, nagyméretű, kulacs-alakú edényről az 1725-ös leltárban ezeket olvashatjuk: „Egy Eöreg réghi aranyozott Vörös Tokban tiszta Ezüstbül való aranyozott kerekes magas lábú Bilikum Pohár". A leírásból ráismerhetünk a peremen kúszóleveles, öntött abroncsba foglalt lapos kerék edénytestre. Nemcsak nyolckarélyos talpa hólyagos, hanem az edénytest középmezejét is befelé kisebbedő, gerinces hólyagok borítják. Ezért — miként az ugyancsak hasonló hólyagborítású serlegeket — ezt is a hólyagos kupák közé sorolják a leltározók úgyannyira, hogy például az 1654-es leltár leírásaiból nem ismerhetünk rá, pe282