Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)
Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.
lanná válik. Előbb első feleségétől, Dersffy Orsolyától született fia, István, majd pontosan egy év múlva (1642) az ő felesége, a Nyáry Krisztinának Thurzó Imrével kötött házasságából született Thurzó Erzsébet költözött el az élők sorából. István halálával az elsőszülöttséggel járó jog Esterházy Lászlóra szállott át. Ez a körülmény késztette arra a nádort, hogy alig Esterházy István örökösödési leltárának elkészítése (1641. július 16.) után ismét végrendelkezzen. E végrendelet Semptén kelt 1641. augusztus 14-én," amikor István hagyatékát már összeírták. Miután azonban István özvegye, Thurzó Erzsébet még élt, sőt közben Orsika (Esterházy) leányuk is megszületett, az ingóságokat csupán összeírták, de nem szállították el Lánzsérról. Thurzó Erzsébet 1642-ben bekövetkezett halála után (1642. július 16.) szintén megtörtént az elhalálozott ingóságainak összeírása. Ebben a leltárban nemcsak Thurzó Erzsébet, hanem Esterházy István ingóságai is benne vannak. E leltár szolgált alapul a leányuk, Esterházy Orsolya kiházasításakor 1653. március 22-én felvett jegyzékhez. „Ezek az ide aláb megh irth mindennemű eszközök Inventáltattanak az Lanseri Tárházban Groff Esterházy Ursula kis Asszony eő Nagha Számára". Ebből úgy tűnik, hogy ezek a kincsek 1642 után Lánzséron maradtak, pedig közben a Fraknón felvett 1645-ös leltár is azt bizonyítja, hogy az 1642-ben Lánzséron felvett kincsanyag szolgált alapul Esterházy Miklós fraknói kincstárához. Esterházy Miklós elképzeléseiben az Esterházy Istvántól, sőt a feleségétől maradt kincsanyag sem a kiskorú Esterházy Orsikát illeti, hanem a majorátust öröklő, István után következő legidősebb fiút: Esterházy Lászlót. Tulajdonképpen neki akart jusst biztosítani azzal a nádor, amikor a Lánzsér-i volt Dersffy- és Thurzó-részt a maga rendelkezésébe vetette, hogy felőle szabadon végrendelkezhessen László fia javára. Az így, a körülmények sajátos alakulása következtében összeállt kincsanyagot ugyan csak átmenetileg tárolták Fraknón, a család székhelyén, hiszen a nádornak várnia kellett a következő Esterházy-fi, László felnövekedéséig. Ez az időszak érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy a családi tárházat Fraknón létesíti, s hogy Fraknónak e szerepét — amennyire a körülmények engedik — továbbra is megpróbálja biztosítani. Felesége egyik öröksége 1639-ben került hozzá, a Nyáry-hagyaték pedig — melyhez Nyáry Krisztina apja: Nyáry Pál révén jutott — csak halála után, 1641-ben jutott a kezére. Ez volt az a kincsanyag, mellyel tárházának tulajdonképpeni alapját megvetette. Ehhez járult fia, illetve menye halálát követően a Lánzsérról Fraknóra átszállított kincsanyag, mellyel kétségtelenül az volt Esterházy Miklós célja — legalábbis részben —, hogy az özvegytől elvegye és legidősebb fiának biztosítsa végrendeletileg. 1645-ben, halálakor már együtt volt a kincsanyag. 1654-ben, az Esterházy László halála után felvett ingóleltár 12 még az 1645. évihez képest is mutat számszerű gyarapodást, noha az 1645-ben, Esterházy Miklós halála után felvett műtárgyanyag a tulajdonos halála után (nov. 2-a után) osztozkodás tárgya lett ugyanúgy, mint Miklós nádor birtokai, majorságai. Az örökségen — így a műtárgyakon is — elsősorban Esterházy Miklós két legidősebb fia, a későbbi herceg és Ferenc, a grófi ág megalapítója osztozkodott. Esterházy Pál Esterházy Orsolyával — Esterházy István és Thurzó Erzsébet leányával — kötött házassága következtében az egész műkincsanyag — a lánzséri és a fraknói is — hozzá került vissza. Ezzel tulajdonképpen Esterházy Miklósnak teljesedett az az ideája, hogy mindig a legidősebb fiú örökölje a majorátust és a kincstárt. « *** Az Esterházyak kis köznemesi családként emelkedtek a XVII. század legvagyonosabb családjai közé. A családalapító Esterházy Miklós, Esterházy Ferenc pozsonyi alispán és Illésházy Zsófia — Illésházy István nádor húgának — fia 1583-ban született. Mágócsy Krisztinával — Mágócsy Ferenc leányával — kötött házasságával megszerezte Munkács, Torna és Regéc várait, anyja Császár Orsolya révén pedig a nagyszülők, Császár Miklós és Frangepán Anna vagyonát: Zólyom, Dobrina, Vágújhely, Zsolna, Lánzsér, Lakompak és Lindva várait, uradalmait. Vagyonának növekedésével társadalmilag is egyre magasabbra emelkedik. II. Mátyás uralkodása elején kapitánnyá, tanácsossá, majd 1613-ban Pál és Dániel fivérével együtt báróvá, az ország nagy279
