Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Művészettörténet - Katona Imre: Nyugat-Magyarországi kincstárak – Az Esterházyak műkincsei I.

SA VARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI KINCSTÁRAK AZ ESTERHÁZYAK MŰKINCSEI I. KATONA IMRE Az elmúlt években a budapesti Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban több kincskiállítás nyílt. Ezek közül is kiemelkedett a leggazdagabb magyar főúri család, az Esterházyak kincseit bemutató, dokumentáló kiállítás.

1 Kevesen tudják — s ez a kiállítás címéből sem tűnik ki félreérthetetlenül —, hogy e gazdag kincseket évszázadokig az egykori Sopron megyei Fraknón őrizték. A figyelmes újságolvasó még emlékezhet azokra a híradásokra, melyek az Esterházy-kincsek kalandos sorsáról tájékoztattak. Alábbiakban nemcsak a kincsek felbukkanásának körülményeit, hanem a kincstár kialakulásának történetét is megpróbáljuk a rendelkezésre álló irat- és levéltári anyagok segítségével rekonstruálni. A gyűjtemény keletkezése, kialakulása legalább olyan izgalmas, érdekes, mint újkori története. Királyaink, főuraink tulajdonában már a középkorban is találhatók féltveőrzött műkincsek, mint ezt végrendeleteik, adományleveleik adatai tanúsítják. Az Árpádházi család kihalása következtében azonban a kincsek nagyrésze megsemmisült, vagy külföldre vándorolt. Az Esterházyak szinte fejedelmi gazdagságú gyűjteménye pótolta a magyar királyok elpusztult kincstárai helyett a nagy nemzeti kincstárat. A kincstár nemcsak családi emlékeket foglalt magában, hanem olyan — már korábban is jelentős értékeket képviselő — arany, ezüst és egyéb tárgyakat is, melyek hadizsákmányként, vagy vétel útján kerültek az Esterházyakhoz. A féltve őrzött gyűjteményt az ország egyik legnyugatibb várában, a nehezen megközelíthető Fraknón tartották, melyet Esterházy Miklós a Weisspriach család 1590-ben történt kihalása után adományként kapott a királytól 1626-ban.

2 Az évtizedes hányattatás és a Bocskay—Bethlen-féle hadjáratok miatt megrongálódott kastélyt Esterházy Miklós 1635 és 1640 között újjáépítteti. Ekkor alakul ki a várkastély mai formája és épül fel a fellegvár,

3 melyben évszázadokon át őrizték a kincseket, törökkel, tatárral és kuruccal dacolva. A kincstáron kívül Fraknón őrizték a család nagyértékű fegyvergyűjteményét is.

4 Később, a XVIII. században — Esterházy „Fényes" Miklós és fia uralkodása idején — azonban a fegyverek egy részét a pottendorfi és a kismartoni kastélyokba szállították. A kétségtelenül legértékesebb gyűjteményt, a kincstárt viszont, változatlanul Fraknón őrizték a Rákóczi-szabadságharc és az ezt követő évtizedekben is.

5 1719-ig az Esterházy-birtokok egy része, a kapuvári és a szentmiklósi uradalmak, zálogbirtokosok kezében vannak. Csak akkor kerül sor visszaváltásukra és a hasznothozó majorgazdaságok kifejlesztésére. A birtokok egyik központja a korábban ugyancsak zálogban lévő szentmiklósi uradalom egyik faluja lesz (Fertőd), ahol a család új rezidenciája felépül.

6 Nemcsak a birtok egyesítése, illetve centralizálása történik meg a század 20-as, 30-as éveiben, hanem a különböző várak, kastélyok ingóságainak a szakosítása is erre az időre esik. A képeket, könyveket, porcelánokat Fertődön helyezik el a XVIII. század második felében. Fényes Miklós halála után, az udvartartás átköltöztetésével a képtár és a könyvek egy része Kismartonba, majd Pottendorfba kerül, csak a XIX. század első felében szállítják a bécsi Maria-hilfer-strasse-i, volt Kaunitz-féle pa277