Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Dömötör Sándor: A Hegyhát hajdani etnográfusa (Nagy József)

A homályt fokozta az a néhány adalék, amit az Ethnographia lapjain találtam róla. A Magyar Néprajzi Társaság tagjainak első névsorában Nagy József az Árva megyei Turdossin — akkoriban 3000 lakosú járási székhely — lakosaként szerepel.

2 Található volt utalás arra is, hogy 1890. november 29-én a Társaság felolvasó ülésén bemutattatott Árvamegyei tót népszokások с tanulmánya.

3 1891-ben árvamegyei tót népbabonákat gyűjt a Hegyhát vidékéről,

4 Vas megye körmendi járásából származó regölés szövegének közlése mellett.

5 Hogyan került egymás mellé Árva megye és a Hegyhát Nagy József kutató munkásságában? Az akkori ország legészakibb pereme a Dunántúl nyugati részeivel? Megoldhatatlan rejtélyként meredtek felém a kérdések. Az Ethnographiában találtam hírt arról, hogy Nagy József saját költségén hatalmas néprajzi monográfiát bocsátott közre a szlovák népről,

6

melynek címlapján ez olvasható: A tótok otthonáról Árvamegyében. Néprajzi monographia. Irta Nagy József tanító, a Magyar Néprajzi Társaság tagja. A Magyar Néprajzi Társaság ülésén ismertetett, részben felolvastatott és a kiadásra érdemesnek találtatott. Megrendelhető a szerzőnél Turdossinban (Arvamegye). Alsókubin, az Árvamegyei Hírlap könyvnyomdájától. 1891. (Alsókubin a megye székhelye volt ekkor.) A könyv előszava 1891. áprilisában kelt, tehát legalább 1890-ben készült a nagyszabású etnográfiai terepmunkáról árulkodó könyv. A szerző előszavában köszönetet mond Herrmann Antalnak, a Magyar Néprajzi Társaság titkárának

7 és Czambel Samunak, a Társaság tót szakosztálya előadójának,

8 akik gyűjtőmunkáját tanácsaikkal támogatták és a Társaság tagjaival is megismertették. Mindebből arra következtettünk, hogy a szerző — bár nem személyesen olvasta fel műve részleteit a Társaságban — Budapesten is megfordult, s műve készítésére az indítást és a tanítást e két jeles tudóstól nyerte. Valószínűnek tartottam, hogy Nagy József nem túl régen élhetett a szlovákok között, bár műve igen alapos tanulmány. Kutatásaim során körülményeire is némi fény derült. Nagy József a Tanítóbarát с lap Levelezés rovatában 1889. május 8-i keltezéssel a turdossini tanítók sanyarú helyzetét ecseteli, a lakosság fantasztikus nyomorát, a sikeres iskolai tevékenység objektív társadalmi nehézségeit, a nyelvtanítás kezdetleges körülményeit. Szinte hihetetlennek látszik előttem most is, hogy nélkülözései közepette irodalmi munkássághoz is volt kedve, akarata és energiája. Schneider Dezső szerkesztésében 1888 végén indult meg az Árvamegyei Hírlap. Kéthetenként jelent meg, s Nagy József kezdettől fogva levelezője lett. December végén beszámolt a turdossini gyermekkert (ma: óvoda) karácsonyi ünnepélyéről, a tél örömeiről, a vidám korcsolyázásokról.

4 1889 közepén olyan cikket is olvashatunk tollából, amely azt mutatja, hogy a táj népének leírása foglalkoztatja.

10 Méltatja és bírálja Kemény Ignác tankönyvét Árvavármegye földrajzáról," a nyelvtanításról írott cikke pedig igazolja, hogy elmélyedten vizsgálta a pedagógia módszertani kérdéseit a népi művelődéssel kapcsolatban. '

2 A népleírás gondolata pedagógiai elgondolásainak és törekvéseinek szüleménye. Az Árvamegyei Hírlapban sorra jelentek meg akkoriban dr. Pechány Alfonz leírásai a Vág-völgy tót népéről, iparosairól, kereskedőiről és mondáiról. '

3 Ezek az ügyes riportok és útirajzok ösztönözték a fiatal tanítót, hogy környezetéről hasonló módon írjon. A szlovák népről, amelynek tanítója lett, olyan leírásokat készített, amelyek ráébreszthették a népet az életmódjában rejlő társadalmi értékekre, a termelésbe való bekapcsolódás korszerű lehetőségeire. Leírásainak némelyik részlete a szlovák népélet költői dicsőítésének tekinthető. Nagy József azonban hatalmas szlovák etnográfiai monográfiája megjelenése előtt, 1886-ban A gyolcsosok otthonából,^ A tótok otthonából*

5 és A liptai sajt (brinza) készítése

16 címmel hangulatos útirajzokat tett közzé a Körmenden megjelenő Rábavidék c. lap hasábjain. Első útirajzában említi, hogy a messzi északon is szorgalmas olvasója szűkebb hazája, szülőföldje lapjának, s a lap hangulatosan szerkesztett levelezési rovata, meg a szerkesztő, Ajkay Sándor ügyvéd bátorította fel arra, hogy „hazánk felső vidékéről egyet-mást" leírjon a nyugati végek számára. „Míg hozzánk távol eső dolgok megtudása után vágyódunk: a közvetlen közelünkben levőkkel nem törődünk... — írja. — Az eszkimókról beszélni hálásabb, mint a szegény tótokról, vagy más nemzetiségekről. Ha felületességből a külföld Petőfit Bakonyban kószáló rablóvezérként emlegeti, ki emellett költészettel is foglalkozott, bosszankodunk, pedig hányan vannak, akik a 218