Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Néprajz - Csaba József: A hajdina termesztése és felhasználása Vas megyében

SAVARIA 7—8. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1973—1974 A HAJDINA TERMESZTÉSE ÉS FELHASZNÁLÁSA VAS MEGYÉBEN CSABA JÓZSEF A Közép-Ázsiából származó hajdina, a török és mongol népek révén került a Fekete-tenger vidékére s onnan honosodott meg Európában.

1 Ismert fajtái közül a Polygonum fagopyrum L. változatai a mi viszonyaink között legmegfelelőbbek. Hazánkban Vas, Sopron, Zala és Nógrád megyék enyhébb éghajlatú dombvidékein foglalkoztak rendszeresen termesztésével.

2 Újabban magkötése bizonytalan s ezért Vas megye községeinek túlnyomó többségében teljesen felhagytak vetésével. Gönczi, már 1914-ben említést tesz arról, hogy a szomszédos Göcsejben „termesztése alább szállott".

3 Dömötör is megállapította, hogy ez, az időjárásra nagyon érzékeny növény „sokszor még a vetőmagot sem termi meg".

4 Vakarcs szerint „fejlődésének a meleg szelek is ártanak, mert könnyen leforrázhatják a virágzásban lévő növényt. De veszedelmesek a ködös idők, az éjszakai derek is."

5 Hasonló véleménye van Bődéinek bocföldei megfigyelései alapján: „A nagyon meleg huzamos szél, pár nap alatt teljesen lepörkenti a termő virágját".

6 A mezőgazdasági szakíró Grábner meg azt írja növényünkről, hogy „magkötése a rovarjárásra van utalva és kellő arányú rovarjárás nélkül, tehát hűvös időjárás esetén, vagy ott ahol kevés a mézgyűjtő rovar, nem köt jó magot".

7 E megállapításokból arra következtethetünk, hogy vidékünkön beállott klímaváltozás a fő oka annak, hogy Vas megye területén a hajdina újabban nem hoz magot, vagy ha igen, úgy csak annyit, hogy legtöbbször a vetőmag sem térül meg.

8 Ezt megerősíteni látszik a vasi termelők megállapítása is: „Ujabban az[ér nem vetünk hajdinát, mer szároz melegbe a virággya epörgyed, osztánik még soksz'ékorán begyün a hideg iés megcsípi a huóharmat" (Egyházashollós); „Kükeliésko még virágzásko megpörkenti a hirtelen forruóság, — k[ésübb a diér még a fagy miatt wegocíM5M/"(Nagymizdó). „A faluba riégutanëm termének hajdinát, mer ujabban a ködmeg a huóharmat megcsípi" (Csákánydoroszló). Mindezekhez hozzájárult az egyéni gazdálkodás felszámolása és a rozs termelésének felhagyása is. E három tényezővel magyarázhatjuk a hajdinával kapcsolatos Vas megyei termelési és felhasználási szokások, eljárások fokozatos megszűnését. Alábbi adataink egy részét még akkor gyűjtöttük, amikor a megye egész területén, de különösen a Rába mentén és az Őrségben eredményes hajdinatermesztés folyt. A hajdina, bőségesen trágyázott jó földbe vetve nagyobb termést ad,

9 de a gyengébb minőségűben — amilyen az őrségi talaj is — szintén megterem. Ez volt a véleménye a termelésével korábban rendszeresen foglalkozó Vas megyei kisparasztoknak. Általában három évenként trágyázott földbe, rozs után (rozstoruóba) vetik. Ezen kívül az ugyancsak korán aratható őszi árpa felszántott tarlóföldjébe is vethető. A későbben beérő búza és zab tarlójába nem vetnek hajdinát, mert e növények után már nem tud beérni ; de ezek azért sem jó elővetemények, mert nagymértékben kihasználják a talaj tápanyagkészletét. A keresztek még a földön vannak, amikor körülöttük hajdina alá felszántják a tarlót. Mindig 10—15 cm-es sekély szántást végeznek ;'° ezt követi a rögök apruósitása az első boronálással, majd azonnal elvetik a magot, mert akkor még viérmës (nedves) a föld. Végül ismét boronálnak, 207