Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása

54. Bogyai T., i. m. 81., Dercsényi D., i. m. 40, 43.; Gervers-Molnár V., i. m. 58. 55. Levárdy F., i. m. 279., 353—354. kép. 56. C. Harrach E., Magyar Műemlékvédelem 1971—1972. 134. ; Ua., Vasi Szemle 27 (1973) 248. — Sajnos nem az ásatónak jutott osztályrészül e kövek megtalálása — ahogy az építészeti publikációkban olvashatjuk —, ugyanis azok az ásatás befejezése után a következő helyekről kerültek elő : 1. a sekrestye bontásakor a földből, közel a szentély falához; 2—3. a toronyalj szintjének süllyesztésekor; 4. a hajó ÉNy-i sarkán, az omladozó sarok alátámasztására szolgált (Bárány L. 1974. márc. 1-i levele a szerzőhöz). 57. Savaria Múzeum, ltsz. K. 73. 1. 35. A román kori építkezéshez változó méretű téglákat használtak. A diadalív déli oldalán a padlószint alatt, eredeti helyükön mértünk meg néhányat: H = 27—40 cm; Sz = 16—20 cm; V = 5—6 cm. 58. Ltsz. K. 73. 1. 36. 59. C. Harrach E., Magyar Műemlékvédelem 1971—1972. 129. 60. A leírás Bárány László szíves segítségével történt. 61. Az érmek meghatározásáért Gedai Istvánnak mondok köszönetet. 62. A régészeti leletek őrzési helye: Savaria Múzeum, Szombathely. Ltsz. K. 73. 1. 1—51. A MAGYARSZECSÖDI VAKOLATOK ÉS HABARCSOK TÁJÉKOZTATÓ ELEMZÉSE FÜGGELÉK SZABÓ ZOLTÁN A vakolatelemzés a régészeti kémia egyik legkevésbé kidolgozott és legbizonytalanabb része. Bár régóta foglalkoznak vele

1 és igyekeznek kronológiai következtetéseket levonni a vakolat összetételéből,

2 ez megnyugtató módon a mai napig sem sikerült.

3 Ennek oka az anyag jellegéből fakad : a vakolat minőségét elsősorban az építkezés igényes vagy kevésbé igényes volta, a falnak az épületben elfoglalt szerepe és az építtetők anyagi lehetősége szabta meg, nem pedig a kor. Csak rangos, főúri vagy egyházi épületeken változik szabály szerint az egyes korokban a vakolat összetétele, ez a változás egyszerűbb épületek esetében nem jellemző.

4 A vakolatelemzés második bizonytalansága abból adódik, hogy a felhasználók nem keverték el eléggé gondosan az anyagot. Ezért a vakolat kötőanyag-töltőanyag arányát vizsgálva szinte centiméterenként változik ; 5—6%-kal is eltérhet. Ez a tény az elemzés pontosságának is határt szab,

5 és a kiértékelés módját is meghatározza. A tájékoztató elemzésnél a mintát előbb 110 °C-on kiszárítottuk, hogy az esetlegesen jelen levő kalciumhidrogén-karbonát oldatból a kalcium-karbonát oldhatatlanul a mintában maradjon. Ugyanis a szárítást forró desztillált vizes mosás követte — így távolítottuk el a falba utólag belekerült oldható sókat. Az eredményeket a kimosott és újra 110 °C-on kiszárított anyag százalékában adtuk meg. A mintát ezután híg sósavban oldottuk és leszűrtük. A szűrőn maradt a savban oldhatatlan rész, ami többnyire a töltőanyaggal azonos. A kötőanyag, a kalcium-karbonát feoldódott a savban. A savas oldatból leválasztottuk a vashidroxidot, amelyet komplexometriásan mértünk. A szűrletből kalcium-oxalát alakjában lecsaptuk a kalciumot és gravimetriásán határoztuk meg. Ennek szűrletéből komplexometriásan titráltuk meg a magnéziumot. Külön mintából határoztuk meg a vakolatok és habarcsok széndioxid tartalmát. Az eredmények a következők (a mosás utáni szárazsúly százalékában) : 174