Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Pálóczi–Horváth András: A magyarszecsődi román kori templom régészeti kutatása

templom körüli temetkezések ugyanis állandóan forgatták a rétegeket. A szentély mögött ezért csak a temető megszűnése utáni, XVIII. századi szintet figyelhettük meg (19. kép). 9. Alapozások. A román kori alapozások anyaga apró kövek és tégladarabok, habarccsal tömören falazva. Az alapozás belső síkja függőleges, kb. 5 cm-rel szélesebb a lábazatnál, 25 cm-rel a felmenő falnál. Kívül lefelé fokozatosan szélesedik. A nyugati falat 1,90 m szélességben kezdték alapozni, a sárgásbarna agyag alatt fekvő jó teherbírású, nagy szemekből álló kavicsrétegre, az akkori felszíntől számítva 0,95—1,00 m mélyen (a mai mélység: 1,65—1,70 m). A felmenő fal szélessége közvetlenül a lábazat fölött: 1,25 m. Az oldalfalak valamivel keskenyebbek: az északi fal 0,95—1,00 m, a déli fal 1,10—1,15 m (a lizénák nélkül). A kisebb terhet hordozó szentély alapozásának mélysége mindössze 0,70 m (19, 20, kép). Az építési módszerek megváltozására vet fényt az a megfigyelés, hogy a XIX. századi torony tégla alapozása nem mélyül a kavicsrétegig, az alapozási árkot kb. 8—10 cm-rel sekélyebbre ásták (20. kép). III. A TEMPLOM ÉPÍTÉSTÖRTÉNETE A későbbi átépítések ellenére ma is a román kori elemeknek köszönhetjük a templom egységes hatását. A helyreállítás nagyon szépen tisztította meg a zavaró részletektől az épületet és rekonstruálta a történeti állapotot. Fő építészeti formái alapján a magyarszecsődi templomot a délnyugat-dunántúli késő román téglatemplomok csoportjába sorolhatjuk. A homlokzatok képét az apszist és a hajót egyaránt tagoló, árkádos lizénasor határozza meg. Ez az elem feltehetőleg a csallóközi Deáki 1228-ban felszentelt templomának hatására terjedt el a Dunántúlon. Vas és Zala megyében a XIII. század közepétől, valószínűleg már a tatárjárás után több, félköríves szentélyű, falusi téglatemplom épült lizénás-ívsoros díszítéssel (Becsehely-Pola, Búcsúszentlászló, Csatár), ezek a magyarszecsődi templom legközelebbi párhuzamai.

41 Hasonló homlokzati díszítést találunk a környék körtemplomain (Bagodvitenyéd, Kallósd, Nagytótlak, Ják-Szent Jakab kápolna), melyek szintén a XIII. század második felében épültek.

42 Ebben a konzervatív késő román stílusban építkező csoportban csúcsíves részletformák is megjelennek (belső ülőfülkék a becsehely-polai, zalamindszenti, kallósdi, vitenyédszentpáli templomban stb.); a magyarszecsődi templom ugyanezt a stílustörténeti átmenetet mutatja a lizénasor árkádjain, a diadalíven, a fülkék ívelésén és a kapu belső bélletén. Az ásatás hozta napvilágra a nyugati karzat pilléreit és falpilléreit, melyek az alaprajzi elrendezést és a belső téralakítást lényegesen meghatározzák. Művészettörténeti kutatásunk az egy hajós falusi templomokban megjelenő nyugati karzatot a nagy, három hajós nemzetségi monostorok kegyúri karzatai hatásának tartja; ez az alaprajzi típus a XIII. században terjedt el országszerte, rendszerint két pillérrel, de a keskenyebb templomokban csak eggyel.

43 A karzatok rendeltetésével kapcsolatban azóta jogos kételyek merültek fel. Kovács Béla kutatásai szerint a kegyurak helye a liturgikus cselekmények alatt nem a karzat, hanem a főoltár előtti rész; amenynyiben a nyugati karzat valóban kegyúri hely, ott csak magánkápolnát kereshetünk; ha más használati módot feltételezünk, orgonakarzatra kell gondolnunk.

44 Magyarszecsődön a karzat rendeltetésére vonatkozólag nincs közvetlen adatunk, arra azonban van, hogy a templom hasonló funkciót töltött be, mint a nemzetségi monostorok: a család összetartását szolgálta, közös temetkezési helyet jelentett. Ilyen szerepe abból is kitűnik, hogy a birtokosztások során szétszakadó Szecsődi család a templom kegyuraságát mindvégig közösnek hagyja. A mellékoltárok elhelyezéséből arra következtethetünk, hogy a kegyúri családon kívül más nemesek is használták a templomot, talán a lápsaiak (németszecsődiek). A kőpillér lábazatok profilja XIII. század közepi formát mutat (22. kép). Hasonló tagolású lábazatokkal találkozunk ajaki I. periódusban és a gyulafehérvári székesegyháznak a tatárjárás 154