Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 7-8. (1973-1974) (Szombathely, 1979)

Régészet - Bándi Gábor–Fekete Mária: A Velem-szentvidi település késő bronzkori periódusai

A különböző korú velemi leletek elsősorban az Urnenfelder kultúra, néhány utalásban a Hallstatt-kor, más helyeken a dunántúli kelta emlékanyag eltérő szintű feldolgozásaiban, a tárgyi összahasonlítás, az analógiák eszközeivé lettek. Az az ígéret, amely Miske Kálmánnál a korai publikációkban egyértelműen megfogalmazódott, miszerint a velem-szentvidi teraszos települési központ nagy hatósugárban több nép történeti feldolgozásának kulcsa lehet, éppen e legutóbbi utalások révén egyre inkább háttérbe szorult. Csupán néhány szerzőnél találkozunk olyan hivatkozással, ahol a lelőhely hatalmas és több periódust képviselő leletanyaga — s nemkülönben az első Miske-publikációk európai tekintélye —, sejtetik a régészeti lehetőségeket is. Elég itt hivatkozni FOLTINY ISTVÁN,

9 HERMANN MÜLLER-KARPE,

10 KŐSZEGI FRIGYES,

11 PATEK ERZSÉBET,

12 vagy legújabban KEMENCZEI TIBOR

13 határozottan történeti aspektusú megjegyzéseire, melyek érintik a település funkcióját ill. legkorábbi periódusának kérdését is. Mindezen előzmények után, az 1973-ban kezdődött szisztematikus feltárás számtalan és folyamatosan jelentkező régészeti, településtörténeti és időrendi problémái között, természetes az, hogy elsősorban e határozott szerkesztésű, teraszos, máig fennmaradt megjelenési forma periódushoz kötését, a lelőhely legrégebbi időszakának szerkezeti kérdéseit kell eldönteni. A hosszútávú feltárás módszeréről elegendő annyit mondani, hogy a közel 30 hektáros terület rétegvonalas felmérésén és egységes koordinátás szelvényhálózati beosztáson alapul. A rétegvonalas felmérésnél külön szempont volt a legújabb kori felületváltozások, ill. a jórészt Miskéhez fűződő ásatási helyek rögzítése. Csak megemlítjük itt, hogy ez a megfigyelés is messzemenően megerősítette azon érzésünket, hogy Miske a karakterisztikus teraszos felszín igen pontos ismeretében és az ásatás nélkül is látható szerkezet jelentőségének tudtával végezte feltárásait. Az elmúlt 4 ásatási idényben a teraszos település területén egymástól ÉNY-DK irányban mintegy 100 méterenként választottuk ki a több szelvényre kiterjedő felületeket, törekedve arra, hogy azok együttese ÉK-DNY irányban átfogja teljes szélességében a teraszokat. Ezzel a módszerrel megismerve kisebb-nagyobb települési felszíneket is, elsősorban a teraszoknak, az egymást követő rétegeknek, illetve a jellegzetes felszín első építési periódusának megismerésére törekedtünk. (1. kép) Ásatásaink I. színhelye mintegy teljes szélességében átvágta a teraszokat. A D-3., -7., E-2—7. szelvényekben omladékos agyag és kőtörmelékkel kevert 80—100 cm vastag feltöltésréteg alatt két alaprajzilag értelmezhető, épületekkel meghatározható késő bronzkori települési nívó került kibontásra, azon az altalajra átlag 20—30 cm vastagon épített agyagbázison, amely felszíni formájában a teraszok legkorábbi időszakát jelentette. A fiatalabb nívót képviselő 8. ház és az alatta fekvő 6/a—e és 10. házak egyaránt vagy zárt padlószintből, vagy cserépalapozású tapasztott tűzhelyből, ill. cölöplyukakból és természetesen a két nívó közötti, szakaszonként teljesen érintetlen feltöltésrétegből származó, tiszta késő bronzkori leletanyaggal rendelkeznek. Mindkét települési szint épületei meghatározott szisztéma szerint csoportosítva — különösen a 6/a—e házak — egy teraszon helyezkednek el. A terasz szélét a bázisra épített, földdel, vagy szárazon rakott mellvédfal ill. cölöpökre font sövény védhette. Az épületek hátsó záródásánál részben kövekkel kirakott vízlevezető csatornát figyelhettünk meg. Lefelé haladva a F—6—7-től а К—6—7 szelvényekig három teraszt vágtunk át. Ezeken a teraszokon — bizonyára egy építési tervnek megfelelő funkció miatt — 30—60 cm feltöltésréteg alatt egy, helyenként két vékony későbronzkori szintet lehetett megfigyelni. A támfalas terasz alatt, nyomvonalában hosszan követhető, a lejtő felől sövénnyel védett út vezetett. Az út mellett, és az alatta lévő két teraszon viszont részben megújított, vagy csupán egy adott időszakot képviselő későbronzkori gazdasági épületek állottak. А К—6—7/L—6 szelvényben a település keleti részének legutolsó teraszát vágtuk át. Itt a lepusztulás, a lemosódás és a több korszakot képviselő periódusok miatt ismét 80—110 cm vastag volt a feltöltésréteg. Ez alatt LT D leletanyaggal elpusztult építmények falcsonkjai, majd későbronzkori feltöltésrétegbe ill. járószintbe beásott, ho114