Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Művészettörténet - Mihály Mária: Az I. Ipari Textilművészeti Biennálé

többször barátságtalan, hideg vagy túl erős, mintázatuk pedig öncélú. Tervezőik nem a lakás viszonylatában „álmodták" meg őket, hisz nagyrészüket nehéz lenne más lakástextiliával, bútorokkal és egyéb lakberendezési tárgyakkal összhangba hozni. A kiállított két szőnyeg, P. Kozó Erzsébet és Kenézné Árvavölgyi Judit munkái, voltak a legátgondoltabb és legvisszafogottabb alkotások a gyár beküldött termékei közül. A Lakástextil Vállalat három szőnyegéből Béres Erzsébet „Fáraóját" láthattuk a kiállításon. Mindhárom termék műszáki megoldását tekintve igen pozitív tulajdonságokkal rendelkezett, Magyarországon eddig még nem alkalmazott, zsugorított eljárással készült puha, meleg, kopás és piszokálló felületet adó kettős plüss. Ennek ellenére követendő példát mégsem láttunk a biennalen, ezeket a jó tulajdonságokat inkább elfedi, mint kiemeli a „harsány" mintázat. A mai kis lakások igénylik a jó minőségű egyszínű vagy finoman mintázott szőnyegeket, amelyek a teret inkább növelnék, ugyanakkor több lehetőséget adnának a bútorok kárpitjának és a függönyök színének, mintázatának kiválasztásához. A Lakástextil Vállalat jó minőségű és szép lakástextil termékeket gyárt, melyekkel méltán szerzett magának hírnevet. Készít szőnyegeket, bútorszövetet, műszőrmét, takarókat és függöny kelmét is. Nagyszerű tervezői gárdája és a vállalat lehetőségei talán alkalmassá tennék arra, hogy a különböző fajtájú textileket egy művész vagy művészcsoport összehangolva is tervezné, pl. együtt a bútortszövetet a szőnyeggel. A lakás tárgyainak, díszítésének a harmóniáját minden kor embere igényelte, de sajnos erre ma még nálunk kevés a törekvés, és még sok objektív és szubjektív akadályt kell elhárítani érvényesülésének útjából. A tapasztalatok azt mutatják, hogy napjainkban a legkevésbé találnak autentikus formát a legmagasabb szintű hagyományokkal rendelkező textilágak, így a szőnyegek, de méginkább a selyemszövetek tervezői. A selymet, melyet a múltban igen széles körben alkalmaztak, a lakáskultúrán belül is, a ma embere leginkább függönynek használja vagy szeretné használni. A beküldött selyemipari termékek azonban a mai kor ízlését nem elégítik ki, pedig nem kellene róla lemondanunk, csak meg kellene találni a selyemanyaghoz méltó és illő finom színeket és mintázatot. Talán haszonnal tanulmányozhatnánk például a reneszánsz, vagy rokokó, de méginkább az empire és biedermeier stílus megodásait, és itit nem másolásra vagy motívumok felhasználására gondolok, hanem megtanulni az anyag és a mesterség tiszteletét, ellesni a régi mesterektől, miként teremtetitek meg olykor az anyag, technika, minta ós szín csodálatos harmóniáját. A fentemlített vállalatok harmadika, a Pamuttextil Művek termékei között láthattunk sikerült megoldásokat. Ellenben ezek zöme (a gyár profiljából adódóan) kimondottan csak hagyományos abrosznak használható. Az abroszok pedig nem tartoztak az első biennale körébe. De például, mint Horváth Piroska kiállításra került hangulatos színállású, szép kockás vászonja is, kis módosításokkal nagyszerű konyhai, vagy nyaralókba való függöny lehetne, amilyeneket sajnos hiába keresünk boltjainkban. A vállalat elgondolkozhatna azon, hogy e mostoha területen, tehát konyháik és vikkendházak gusztusos díszítésére, öszszehangolva terveznének asztalterítőket és függönyöket. A lakástextiliák összehangolását, melyet más vállalatoknál óhajként említi ettem, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat két tervezője meg is valósította. Bartók Éva Körtés, és az elsődíjas Hegyes Béláné Almás elnevezésű kollekciója 545