Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Művészettörténet - Tompos Ernő: Antwerpenben 1494-ben tartott lovagitorna képe a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeumban

A királynő előtt Fülöp főherceg heroldja lovagol. Mellén a hasított pajzs első felében négyeit pajzsban a Habsburg tartományok címereit viseli, de karja azok legnagyobb részét eltakarja, úgy hogy csak a második mezőt: Ausztria piros mezőben ezüst pólyás címerét láthatjuk. A hátsó rész kétszer hasított, egyszer vágott, tehát hat részre oszlik. Ezen csak Burgund tartomány régi és új címerét, valamint Limburg ezüst alapon ágaskodó vörös oroszlánját láthatjuk.

3 Ezt a címert viselte Fülöp az 1496-ban történt házasságáig. Neje: Kasztiliai Johanna a szüleinek halála után u. i. a tartományok egész sorát hozta hozományként a házasságába. így természetesen a címernek is bővülnie kellett. Érdekes, hogy Amerikát, mely ekkor már szintén a spanyol birtokok közé tartozott, sem akkor, sem később nem vették fel a címerbe. (Nem ismerték fel jelentőségét, vagy az uralkodó magánbirtokának tekintették?). A heroldok előtt egy lovasított fúvós zenekar látható. Az ünnepeltek után a lovagi kíséret következik. Mind nyitott sisakrostéllyal és fehér strucctollból készült sisakdísszel. A kíséret tagjainak sem a fegyverzetén, sem a lovaik takaróján semmiféle címer, vagy más heraldikai dísz nem látható. Ebből a tulajdonképpeni élő heraldika alkonyára következtethetünk. Éppen az a társadalmi réteg — a főurak — mely valamikor divatba hozta a címeieket. fordul el tőlük először. Jó René, Anjou herceg, Nápoly stb. elűzött királya által rendezett lovagi torna alkalmából, mely csak pár évvel előzte meg az anversit, még minden lovag apródjának meg kellett jelenni a heroldok kollégiuma előtt és be kellett mutatni az ura sisakját és a címerét tartalmazó zászlaját és csak ha azok elismerték annak hibátlan voltát, vehetett részt a lovag a tornán.

4 Ez a jog, hogy ők bírálták el, ki vehet részt a lovagitornán és ki nem, volt a heroldok megbecsülésének egyik alapja. Az eredetileg elég alacsony beosztású persevantok (magyar nevük nem maradt ránk, franciául: poursuivant) főfeladatai akkor még főleg abból álltak, hogy felsegítsék a lovukról leesett lovagokat, gondoskodjanak a szállásáról, töltögessék a borospoharaikat. Erős területi összetartozással, alapos kiképzéssel (hét évig kellett tanulniok), főleg a címereket és a családok rokoni kapcsolatait kellett megismerniük. Az idők során az udvari méltóságok közé emelkedtek, pl. a királyi koronázásoknál volt nagy szerepük.

5 A kép jobboldalán Erik braunschweigi herceg bevonulását láthatjuk. (5. ábra). Könnyen felismerhető a sisakdíszéről. (5. a. ábra). Körülötte a hirdetők egész csoportja. Előtte három herold lovagol, mellükön a német-római király egyfejű fekete sasos címere az aranyat helyettesítő sárga alapon (a kétfejű sast csak a császárrá koronázás után viselhették). Előttük egy üstdobos vezette, nagyrészt fúvósokból álló zenekar lovagol. Érdekes, hogy három dudás is van a zenekarban, a mi korunkra ez a hangszer szinte teljesen kiveszett. A herceg mögött bevonuló kíséretből csak a sisakdíszeket tudjuk kivenni: ketten szélmalmot, egy zöld gallyakat visel. c) A t о r n a. A kép egyik érdekessége, hogy a bevonulásnál látott személyiségek vagy a tornánál, vagy a tribünön újból megjelennek. A gerendákból összerótt korláton belül sok harci jeleneit bonyolódik le egyszerre. A tribün közepe előtt egy kerek ezüst lemezkékkel díszített, barnaszínű ruhába öltözött lovag (Jauche Mastaing?), lándzsájával megérinti annak a címerét, akivel meg óhajt vívni. Sisakján piros-kék-zöld tollak. (GI—20, 22.) Lovának takarója ugyanolyan, mint a ruhája. A bevonulók között is szerepel (EF—31.), de az épület sarka eltakarja a sisakdíszét. 508