Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Szövényi István: Régi kőszegi patikák

tassai kapcsolatos XVIII. sz-i feljegyzés szerint ugyanis a jelenlegi Rákóczi út« naik a Temető (akkor még Rohonczi) utcáig vivő szakasza volt.

25 Figyeleimre méltó, hogy az 1729-iben hozott magisztrátusi döntés ellenére a itanács Komáromy városi orvosnak utóbb mégis csak engedélyezte patikájának felállítását, mert 1741-ben Rösner Károly esztergomi gyógyszerész levelére azt válaszolják, hogy „Doctor Uramtul Ъопа modalitate megh veheti az Apothecáját, tractallyon Doctor Urammnal, vagy jojen föl, és vigezzen véle.. ."

2G Hogy a tanács ez ügyben szokatlanul engedékenynek bizonyult, az a városi orvos hűséges szolgálatainak elismerésié volt, akiről halálakor feljegyezték, hogy „38. Esztendeig híven az Városban szolgált, sok szeginyeket ingyen, és fizetés nélkül gyógyított, és azokkal jól is tett, a' mellett az Váróstul igen csekély Salariumja, és Deputatuma volt."

27 A patikák számla Kőszegen ezzel háromra emelkedett. A tény nem kis jelentőségű, ha figyelembe vesszük, hogy az országban az 1747. évi összeírás szerint mindössze 48 patika működött. Mikor tehát az említett Rösner Károly esztergomi gyógyszerész újabb levelében azt az óhajt nyilvánította, hogy ide szeretne jönni a városba a „magha Apothecájával, adatott válasz, hogy maghának költséget ne csinályon, mivel azon kívül vagyon három Apotheca, s ha több erigáltatnék, egyike az másikát rontaná."

28 A válasz azt is példázza, hogy a tanács éberen ügyelt arra, nehogy adófizető polgárai keresetükben megrövidüljenek. A patikus mesterség hajdan jó üzletnek bizonyult, mert nemcsak a saját készítésű gyógyszerekből húztak hasznot, de bevett szokásjog írta elő, hogy „a' Patikáriusson kívül másnak ne légyen szabad caveval, Thee és Rosolissal kereskednyi." A tanács 1737-ben Golttermann Mátyás kávéfőzőnek csak kivételesen engedélyezte a kávé és pálinka árusítását.

28 Küttel Sámuel is öröklött javain kívül rét-és szőlővásárlással gyarapította vagyonát.

30 Ezzel szemben a városi orvos szerződtetésével a borbélyok és patikusok addigi gyógyászati beavatkozását korlátozták. A tanács úgy rendelkezett, hogy „Barbélyok, és Appathecariussok sub Poena grawissimae adversionis (a legsúlyosabb büntetés terhe alatt) megh ne merészellyék próbálni, hogy ollyas Betegekhez, kik az eő Professiojokon kívül vannak (mint ennek előttő) járjanak, s annyival inkáb azoknak Purgatiot, és más orvossághot sine praescriptione Doctoris (az orvos előírása nélkül) adgyanak."

31 Mivel az orvosságokat részben Bécsiből hozatták, a tanács az esetleges viszszaélések megakadályozása céljából a gyógyszerek árjegyzékét is beszerezte Bécsből.

32 A város lakosságát a három működő patika bőven ellátta gyógyszerekkel. Ily körülményék között nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a magisztrátusi határozatnák, mely 1743-ban a jezsuita rendnek megengedte patikája megnyitását. Nem kétséges, hogy a döntés egyrészt az ellenreformáció helyi eredményeinek hivatalos elismerése volt, — ezt Bécs szívesen is vette —, másrészt újabb térnyerésnek szánták a katolikus tábor megerősítésére. Sztankay Pál, a jezsuita kollégium rektora a városi tanácshoz intézett levelében részletezi a várossal kötött egyezséget. Eszerint a felállítandó patika a szűkölködőknek ingyen fog kiszolgáltatni egyszerű, de hathatós gyógyszereket, a város viszont ennék ellenében a patikát felmenti az adófizetés alól. A jezsuiták a patika jövedelmét elvesztett vagyonuk kárpótlására fordítják. Az orvosságokat a nyomtatott bécsi taksa szerint fogják árusítani, amiből a polgárságra csak haszon szártmazhatilk.

39 424