Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Szövényi István: Régi kőszegi patikák

év október 15-én Kőszegre költözött, ahol Széchy Péter leányainak neveléséiben talált vigasztalást. Rokoni környezetbe vágyott, de nem költözhetett be a. várba, hanem Simony János házában — ma Chernél u. 5. — kellett meghúznia magát. A palatínusaié szellemi frissességét, munkakedvét a sok megaláztatás nem tudta megtörni. Napjait nagyrészt emberbaráti tevékenységiben, betegek gyógyításával töltötte, ezzel is támogatván a letelepült jezsuitákat a rekatolizálás munkájában. Életrajzírója szerint „valóságos orvos gyógyszerészi tevékenységet fejtett ki, régi tapasztalatait elméleti úton gyarapította, olvasta kora egynémely orvosi művét, s noha magának mindig volt külön doetora, másokat viszont ő gyógyított. Ebbeli járatosságának messze földön híre ment, úgyhogy mindenfelől fordultak hozzá tanácsért, gyógyszerért, s a jószívű öregasszony nem vonta meg segélyét senkitől. Formális gyógyszertára volt, és segédet tartott maga mellett, ki működésében támogatta."

1 Kőszegi tartózkodása mindössze három évig tartott, 1679. július 18-án a halál megváltotta szenvedéseitől. A város lakását és ingóságait zárolta, a jezsuita rend pedig hálából közbenjárt Kolonics Lipót kancellárnál, hogy földi maradványait templomukban temethessék el. Az engedélyre két hónapig kellett várniuk, ezért Széchy Mária teteme csak szeptember 20-án talált végső nyughelyet a Szt. Jakab templom kriptájában.

2 A temetés engedélyezésével együtt a kancellár intézkedett, hogy a városi tanács a palatínusné ingó javait minél magasabb áron értékesítse. Egyben elrendelte, hogy „az orvos könyveket és receptákat Kériné Asszonyomnak adgya. az orvosságokat pedig — volt házigazdájának — Simony János Uramnak."'

6 A hagyaték hivatalos leltárát Erdős János, Kőszeg város ügyésze állította össze, s a felterjesztés 1680. január 19-én érkezett a pozsonyi kamarához. A leltár korántsem nyújt megbízható képet a házipatika egykori berendezéséről, mert csupán a következő néhány felszerelési tárgyat említi: 1 kisebb méretű tálacska orvosságok mérésére, 1 rézpohár méreg számára, 10 nagyobb és kisebb anabaptista tányér, 1 palacktartó tele orvosságokkal.

4 Széchy Mária gyógyászati működése annál figyelemre méltóbb, mert ebben az időben Kőszegen már nyilvános patika is működött. Az első adat 1647. február 18-án Herpius János Kristófot említi mint „Patikáros'^t? Származásáról közelebbit nem tudunk, de bizonyára a vallásháborúk következtében az örökös tartományok valamelyikéből vándorolt be és telepedett le Kőszegen. A gyógyszerészi gyakorlatot ebben az időben III. Ferdinánd rendelete szabályozta. Halálakor, 1660. július 13-án ezt jegyzik fel róla: „Edle Herpius János Kristóf Burg und Apothecker ausser Raths und Ziegelherr"'.° Eszerint mint tekintélyes nemes ember és városi polgár tagja volt a 24 főből álló külső tanácsnak. Vagyoni helyzetére jellemző, hogy tulajdonában volt a patika szomszédságában épült „Fejér Ló" vendégfogadó is, ahol a városban megfordult neves történelmi személyiségek sorában bécsi útjai alkalmával Zrínyi Miklós is nem egy ízben megszállott.

7 Halála után fia, Herpius Máté Miklós örökölte a patikát. Miután apja mellett kellő jártasságot szerzett a gyógyszerészi teendőkben, 1676. decemberében felvételét kérte a polgárok soraiba. A városi tanács a polgárjog elnyerésekor fizetendő taksa lerovásától mentesítette, mert a városnak Herpiusnál néhány forintnyi tartozása volt.

8 A Herpius-utód azzal is öregbítette a patika jó hírét, hogy a rászorultakat hitelbe is kiszolgálta, ezért az elhunytak hitelezői között nem egyszer találkozunk a nevével.

9 Bár a vendégfogadó ebben az időben már 421