Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Szövényi István: Adalékok a kőszegi gombkötőcéh történetéhez

SAVARIA 5—6. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1971—1972 ADALÉKOK A KŐSZEGI GOMBKÖTŐ CÉH TÖRTÉNETÉHEZ (1719—1763) SZÖVÉNYI ISTVÁN Nagy igazság rejlik abban a megállapításiban, ihogy a posztós ipar fejlettsége virágoztatta fel mint rokon szakmát, a gomibkötamesiterséget. Kőszegen is akkor telepeditek le nagyobb számiban gotmbkötőmesterek, mikor á posztós ipar már szervezetten, céhes keretek között működött.

1 Ez iaz időszak a török háborúk következtében három részre szakadt ország hódoltsági területein az ipar fejlődésének niem kedvezett. A nyugattal szomszédos ún. királyi Magyarországon viszont éppen ebben az időben lendült fel a kézművesipar annak ellenére, hogy a nyugati importban lerős versenytársra találtak. Ennek Oka főleg ,az volt, hogy az ipairűzök a nyersanyagot drágábban vásárolták, de termelési technikájuk sem érte el a nyugati kézműves műhelyek fejlettségét. A röviden vázolt gazdasági helyzetben került sor a kőszegi gombkötő céh megalakulására. Mivel Kőszeg sz. kir. város autonómiájánál fogva nemcsak a céhlevelek adományozásának jogát tartotta fenn a maga számára, hanem — mint főoéhmester — a céhszervezetek működésiének ellenőrzését is gyakorolta, Ráday Pál, Adony György és Marosdoh Pál gombkötőmestereik a városi tanács elé járultak és kérték, hogy a soproni oéh által kölcsönzött artikulusokat hagyja jóvá. Kérésükre a tanács 1642. december 22-én német nyelven ki is adta a céhszabályokat.

2 Ma .már nagyrészt csak leírásokból tudjuk, milyenek is voltak a régi gombkötőiműhelyek. A műhely felszereléséhez tű, horgolótű, szövőszék és nyereg tartozott. Ez utóbbi két élre összeszegezett deszkából állott, ezekre zsinórokon lógó fácskákat erősítettek. A fából vagy ólomból készült gombokat a minta iszerint először néhány laza szállal behúzogatták, majd <az üresen maradt közöket tűbe húzott szállal töltötték ki. A szálak színes gyapjúból vagy selyemből készülteik, s ezeket arany vagy ezüst lapos ill. hengeres sodronyokkal rámázták be. A gombok kötése igen változatos volt. Használtak hatos kötést, neve onnan eredt, hogy szálaik hullámvonalban voltak felrakva. De gyakori volt a lapos koofcakötés és rámás kötés is, ez utóbbi első részén a gránátok ezüst sodronynyal voltak keretezve. Használták még a csiülagkötést, valamint a fordított szegfűkötóst is. A vitézkötések nyergen készültek. A nyeregre annyi zsinóron lógó fácskát erősítettek, ahány szálból állt a minta. A mustra bonyolultsága szerint 4 vagy annál több fára függesztették a veréshez szükséges szálakat. Verés közben úgy 377