Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Helytörténet - Bárdosi János–B. Dorner Mária: Adatok a sárvári (és kőszegi) fazekascéh történetéhez
meg. Ha pedig a legény az ájtatosság, vagy közönséges esztendőnként való úrinapi „proszeslszióról" (körmenetről) elmarad, ismét egy heti bére elvesztése bánja meg. 15. A legények a oéhmester és atyamester iránt kellő tisztelettel és engedeleimmel viseltetni tartoznak; azért is, mert mindnyájan önnön javákra nézve is tőlük függjenek, ellenük ne „pártolkodjanak", s a fogadóban azon mestereiknél, kiknél dolgoznak „hiveknek és serényeknek" lenni fő kötelességük, s ezeket annál is inkább teljesítsék, mivel szándékos áthágásuk büntetést fog maga után vonni, melyek a körülményekhez képest közönséges részszerimt pedig a oéhmester és a komisszáriustól fog függni. 16. A fertály esztendei céhgyűlésre vagy amikor a céhbe hivattatnak a legenyék kötelesek azon megjelenni, aki pedig ezt elmulasztja ,-mérsékelt" büntetéssel 2 forintra büntetik. 17. Egy legény se merészelje a másiknak munkáját böcsmiérelni. Akinél ez tapasztaltatik az 'erősen meg fog büntetődni. Aki pedig alattomosan helybül elcsábítana valakit és megtapasztaltatik az duplán büntetődik, nemcsak egy heti béréneik elvesztésére, hanem minden károk visszatérítésére „sarcoltátik". 18. Minden mesterlegénynek, akár mesterember fia, akár idegen a mesterségre jussa legyen, a különféle, kézi művére szolgáló ismeretének megszerzése végett, tanulóhelyén kívül vándorolni és ott maradni legalább 3 esztendőig és ha a mesterség kívánja tovább is kötelezhetik. 19. Miivel pedig minden legény keresztelő vagy törvényes eredetéről és felszabadulásáról szóló bizonyságlevelét mindaddig a társaság ládájában hagyn 1 ' tartozóik, míg a városunkban dolgozik. Hogyha valaha el akar menni ós valamely adósság vagy más csiinytétele volna, az atyamester kötelességének tartsa, hogy kérjen tőle „igazságot" akinél dolgozott (bizonyságot, s ha nem volna hiányosság, akkor az atyamester adja ki az ő „igazságlevelét", hogy a vándorlás elmulasztására engedelmet adhasson. 20. Minden legénynek szabad legyen különös úri szolgálatra lépni, ha azonban valamelyike időközben mesterségre akarna szert tenni, akkor nemcsak az uraságtól tartozik jó magaviseletének bizonyságílevelét előmutatni, hanem azon utolsó tanuságlevelét, kuntschaf tját is, amelyet az uraság szolgálatába lépvén kapott, hogy kitudódjon, miszerint mesterét — kinél utolszor dolgozott nem károsította-e vagy valamely elkövetett csínyért nem üzettetett-e е!Я A két legényartikulus összehasonlításából kitűnik, hogy a ládatisztelet négy évtized elteltével hanyatlásnak indult — mivel ezzel kapcsolatosan nincs előírás — viszont annál inkiább előtérbe kerülitek a gazdasági és adminisztratív vonatkozású szabályzatok, mint például: 1. A kéthetes felmondásra vonatkozó kötelezettségek (7, 9—11. cikkely). 2. „Igazságlevelek.", tanuságlevélek, „kuntschaf tok", vándorkönyvek jelentősége (7, 8, 19, 20. cikkely). 3. A oéhmester és atyamester szerepe és irántuk tanúsított tiszteletadás (6, 15. cikkely). 4. Az esti, éjszakai kiasapongások, kártyázások, tobzódások, de főig a korhelyhétfők tiltása (3—5. és részben a 12. cikkely) stb. Feltűnő, hogy (amíg 17994>en kizárólag csak pénzbüntetést helyeznek kilátásba az egyes cikkelyek, addig az 1841-es egy esetben — ia karhelyhétfővel kapcsolatban — „áristomíbari kenyér és víz böjtöléssel" is büntet. A sárvári fazefcascéh működésére az alakulástól az 1840-es évek második 345
