Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Helytörténet - Bárdosi János–B. Dorner Mária: Adatok a sárvári (és kőszegi) fazekascéh történetéhez
a földesúrnak ellenőrzési jogköre is volt a céh felett, amit az általa kijelölt személlyel végeztetett. A 19. század közepén azonban már a városi tanácshoz és a vármegyéhez fordultak vitás kérdések elintézése ügyében. Ekkor már a városi tanács céhbitost is jelölt ki a céhek felügyeletére, aki összekötő kapocs volt a város és a cóhszervezet között. A legényszaibályzatból kitűnik a céhláda rendkívül fontos szerepe és tisztelete. A 3—4, 6, 8. cikkelyek a láda iratttári és pénztári rendeltetésére, a 7. és 11—15. cikkelyek azonlban már határozottan a nyitott ládának kijáró vallásos tiszteletadásra utalnak. A nyitott céhláda tiszteletet és azzal kapcsolatos viselkedési formákat csaknem minden céhszabályzat előírta. 10 Valószínű, hogy az 1799-es legényszalhályzat egyes cikkelyei már nem mindenben feleltek meg a kor követeimlényeinek, ezért a sárvári fazekas legények rendtartását a céh 1841-ben megújította. Az új rendtartásiban — ellentétben az 1799-es legényszaibályzattal — a legények munkateljesítésére és bérezésére vonatkozóan már nincs rendelkezés. Az 1841-es legényszaíbályzat külső címlapján: „Fazikas Legények. Artifculusok. Készültt Anno. 1841. — Esztendőben", a belső címlapján: „KÖZÖNSÉGES TÁRSQSÁGBÉLI. CZIKKELYEKÁ. MELY. Á. FAZIKAS MESTERSÉGBELI LEGÉNYEK ERŐSIGÜ. ARTIKULUSOK ANNA 1841. ESZTENDŐBEN" felárat olvasható." (Lásd 4. kép.). Tekintettel arra, hogy az 1841-es legényartiikulusok szövege körülményesen, a kor nyelvezetéhez viszonyítva is rendkívül hibásan íródott, mellőzzük a szószerinti közlést, s csak az egyes cikkelyek lényeges mondanivalóját ismertetjük az eredeti szöveghez alkalmazkodva. 1. Minden fazekas legény az artikulus diktálása szerint okvetlenül köteles minden vasár- és ünnepnapokon a parókiáliiis templomiban az öreg (nagy) miséket meghallgatni, aki ezeket elmulasztaná; első ízben büntetődik 15 krajcárra. Ha a prédikációról is elmaradna, ismét ennyire büntetődik. Ha a oéh kántormisiét szolgáltat, elkerülni ne merészeljék. Aki ez ellen cselekszik 2 forintra büntetődik. 2. Minden legény, aki még nálunk nem dolgozott tartozik a társaság ládájába 1 heti bért beadni minden vonakodás nélkül, mint más királyi városokban. Mi is ezen privilegizált Sárvár mezővárosban e szerint élünk. 3. Egy legény se merészeljen ún. „fcorhelyhétfőt" (Blau Montag) tartani, sem más dologtevő napokon a munkát elkerülni, fél vagy egész heti bérének elvesztésével, melyből a céh megvizsgálása után csak annyit kap vissza, amennyi az elhenyélt napokhoz képest megmaradna. Az a mester, akinél dolgozik, elfogni köteles és a társaság ládájába beadni tartozik. Ha pedig valamely mesterember ezt cselekedni elmulasztaná és korhelykedésének kedvezne, őtet a céhbe be nem vádolná, az nemcsak a legénye büntetésének díját — melyet az elhenyélt napokra érdemlett — hanem a reá hagyása miatt mégegyszer annyit is tartozik a céhládába befizetni. Ha az ilyen legény ezen törvényt több ízben is általhágja nemcsak heti bérének vesztésével, hanem „három napi áristamban kenyér és víz böjtöléssel büntetődik." 4. Minden legénynek tilalmaztatík, hogy esténként az elöljáróság által minden városban megszabott vagy másképpen szokásban lévő óra után, annál inkább éjjelenként kimaradni ne merészeljenek; akik ez ellen cselekszenek mérséklett büntetéssel sarcoltassanak. Ha pedig az ilyen legénynek kicsapangásait mestere a fertály esztendei céhgyűlés alkalmával feladni elmu342
