Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Helytörténet - Bárdosi János–B. Dorner Mária: Adatok a sárvári (és kőszegi) fazekascéh történetéhez

aki aztán két mestert fog kirendelni, hogy megszemléljék az ételeket, hogy mind a mesterek, mind a szolgák, a mesterek feleségei és gyermekei jól el legyenek látva étellel és itallal. 12. És az, aki a mesterlakomát adni akarja, igyekezzék, hogy a kínálásíhoz az év folyamán, adódó alkalmakkal, minidenféle jó ételből annyit szerezzen össze, amennyit csak tud, mindenek felett azonban jó komoly boritalokból. 13. A mesterlakomiára meg kell hívni a fazekas céh mestereit, mesternéit, gyermekeit és szolgáit, és ez mindenkor így legyen. 14. És jóllehet az itteni mesterek fiai mentesek a mesterművékitől, a mesterlakomától viszont a legkevésbé sem mentesek. 15. Minden negyed (!!!) évben új atyamestert is kell választani. 16. És mikor az atyaimester összehívatja a tisztes céhet, aki akkor az órát kellő ok nélkül elmulasztja, a büntetés 3 krajcár. 17. A ládához két kulcs legyen; az egyik legyen az atyamesternél, a másik pedig a öregszolgiánál. 18. Bármikor is, ha úgy esik, hogy mester és legények között szóváltás formájában vagy bármi más módon viszály, huzavona, nézeteltérés vagy más ilyesmi támad, az ilyesmit a mesterek (de kivéve az olyant, ami vérzést okoz, meghagyva a hatóságnak fenntartott viselkedésniódokat) legyenek feljogojogosítva, hogy rendbe hozzák, az egyetértést ós megegyezést helyreállítsák, meg arra is, hogy azt, aki a kihágást elkövette, hibájának körülményeihez képest a céh ítélete alapján a jó tisztesség é!s férfiúi fegyelem fenntartása érdekében megbüntessék. 19. Azok az ifjak vagy fiúk, akik a fazekas ipart meg akarják tanulni, és egy mesterhez be akarnak szegődni, azon mester által, akiinél jelentkeztek mutattassanak be a tisztes céhnek, és születésük és törvényes származásuk tudomásulvétele után ugyanannál a mesternél soha 4 évnél rövidebb időre nem szegődnek el. 20. Ha egy ifjút felvesznek, akkor a mester és az ifjú (inas) is tartozik a céhnek letenni mindegyik külön egy magyarországi tallért. 21. Miikor aztán tanulóéveinek eltelte után ismét megjelenik a láda nyitvatartása mellett, lehetővé válik néki, hogy kívánságára szokásos tanulólevelet adjanak neki, beírva, hogy itt nőtlenül élt, viselkedését, tanulóéveit. 22. És amikor feltszabadítják, akkor, mint előbb, a céhnek tartozik fizetni a mester egy tallért és az ifjú (inas) egy tallért. 23. És miként egyebütt minden iparágban általában, úgy ezeknek az özvegyeknek és gyermekeknek, hogy férjük és atyjuk halála után minél biztonságosabban maradjanak, és ki tudjanak tartani az ipar mellett, lehetővé kell tenni, hogy az özvegyek férjük halála után az ipart az özvegyi állapot megszűnéséig gyakoriják. 24. Hasonlóképpen a szokásos hetivásárokon, amikor a mesterek árulnak, mindenkinek meglegyen a rendes eladóhelye, és mindig az idősebb mesterek döntsenek egymás között az eladóhelyekről, amint ez ősidőik óta szökés. 25. És ha tehát az eladóheily ki van jelölve, akár árul a mester, akár nem, akár ott van, akár nincs, senki sem árulhat a másik eladóhetyén, kivéve engedéllyel, 1 tallér büntetés mellett, 26. És minden hetivásárkor csak a mestereik egyik fele áruljon, a másik fél pedig maradjon otthon; ha valaki azokon kívül benyomulna és bemenne, a láda számária 1 tallér büntetést von magára. 336