Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Néprajz - Bárdosi János: Rovásfák mint perdöntő bizonyítékok
SAVARIA 5—6. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1971—1972 ROVÁSFÁK MINT PERDÖNTŐ BIZONYÍTÉKOK BÄRDOSI JÁNOS A Vas megyei Múzeumok Értesítője 1964. évi kötetében már ismertettük a Sa varia Múzeum rovásfáit, 1 majd a következő száimban ezt kiegészí tettük Vas megye számrovásaira vonatkozó újabb adatainkkal. 2 Korábbi közleményeinktől eltérően, most olyan rovásfákat mutatunk be, melyek mint elszámolási bizonylatok, egy hosszan elnyúló polgári per döntő tárgyi bizonyítékai voltak, az 1860-as évek második felében. Jelen esetben nemcsak a rovásfák állnak rendelkezésünkre, hanem a per teljes iratanyaga is, 3 melyet Pék Ferenc „téglásmester", szombathelyi téglavetőtulajdonos indított 1866 július 26-án. Hetyey József szombathelyi szabómester ellen, aki a Posta utcában 4 felépítendő házához — előre kialkudott áron — egyrészt írásbeli utalványra, másrészt rovásra fuvarosokkal téglát hordatott, de a téglavetőből elszállított téglamennyiség árának csak kis hányadát fizette meg. A per iratanyagából főleg a rovásfákkal kapcsolatos részleteket ismertetjük. 5 E jelentéktelennek tűnő per, éppen a rovásfák alkalmazása miatt vált bonyolulttá. A keresetlevélből, tárgyalási és tanúkihallgatási jegyzőkönyvekből, a felperes és alperes üdvédjének felszólalásaiból és fellebbezéseiből, sok olyan adatot, véleményt hozhatunk felszínre, melyek nemcsak a számrovások kutatói számára becsesek, hanem még művelődéstörténeti szempontból is figyelemre méltóak. Az ügyvédek vitái és fellebbezési iratai különösen jól tükrözik, hogy miként vélekedtek a rovásfák alkalmazásáról Szombathelyen, a múlt század 60-as éveiben. Mielőtt azonban erre rátérnénk, bemutatjuk azt a 6 darab rovásfát, melyek e per tárgyi bizonyítékai voltak. Az ismertetésre kerülő fuvarozó rovásfák mind párosro vasok, ill. hasított rovások, melyeknek csak az egyik felét, a rovásfejet mutathatjuk be, mivel az ezekhez csatlakozó rovásszár hiányzik. Az utóbbiak a per során sem kerültek elő. A rovásfák fenyőfából készültek, mert ez könnyen hasítható, csak egy akáclécecske van közöttük — a 72.27.6 leltári számú — mely kissé elnagyoltan faragott, bár a rovásszár iBaszkedése ennél a legtökéletesebb. Minden rovásfejen — tintával írva — láthatjuk a fuvaros (v. fuvarosok) nevét és számát, 1-től 6-ig. Az alábbiakban egyenként ismertetjük e fuvarozórovásfáikat, A közölt adatok sorrendje a következő: 1. A tárgy leltári száma, 2. a tárgyon található tintás feliratok és bevágott rovás jegyek ismertetése, 3. méretei; hosszúság (H), szélesség (Sz) és vastagság (V). 72.27.1 — E rovásfej egyik oldalán Csicser Ferenez, Csicser István, Timár Ferenc felirat és 20 db egyenként bevágott rovás jegy, az ezzel ellentétes oldalon 1° Sz 30*?
