Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

get készített. Ez, a patakot átérő hosszúságú vastagaíbb zsinegből állott, melyre egymástól 40—50 cm-re, rövidebb élőkével egy-egy horgot kötött s azokat a víz színén fennmaradó tüdődarabokkal csalizta föl. A patáknak csendesebb folyású, vízinövényes, 40—50 cm-nél nem mélyebb részén állította föl olymódon, hogy a zsinóir két végére erősített kis cövekeket a jobb- és a balpart szélén az iszapba rögzítette. Vadkacsák a csalit lenyelték s így horogra akadtak. Télen vetési varjú (Corvus frugilegus) fogására kányotüőrt használnak. Ennek három változata ismeretes: 1. Hosszabb ikaró kihegyezett végére kukoricacisövet erősítenek. A ló farkából kitépett szőrből hurkokat csinálnak s azokat vékony, de erős zsinegre kötik. A hurkos zsineget felülről lefele haladva körültekerik a kukoricacsőn úgy, hogy az nem látható, mert be van húzva a kükoricaszemek közé. Nincs hozzákötve a karóhoz, mert az úgyis erősen tartja a csövet. Ezt a tőrt lakóház *"* 14. kép. Kányatőr, 1934 Abb. 14. Falle für Milane, 1934. 260