Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Néprajz - Csaba József: Népi vadfogó eszközök és eljárások Csákánydoroszlóban

Csákánydoroszló népének életében, a vadon élő madarak tojásainak és íiókáinak elszedése. e szárnyasok hajító, hurkos, lépes eszközökkel, vagy kábító etetéssel, itatással való zsákmányolása még a múlt század második felében is jelentős volt. A gyűjtögetés és vadászat körébe tartozó eme tevékenység egyre szünőben van s azt jelenleg gyermekek űzik, jobbjára játékosságból, gazdasági jelentőség nélkül. A vadászat tárgyát képező fogoly, fácán, tőkésréce számában beállott nagymérvű csökkenés, védelmükre hozott szigorú rendelkezések, a hasznos madarakat védő rendeletek, a madárvédelem érdekében végzett iskolai felvilágosítás eredményeként, egész rövid időn belül megszűnik a madarak pusztítása s ezzel eltűnik néprajzunk egy érdekessége: a madarászat. Régen a szarvasmarhákat rendszerint közösen legeltették a Felsőerdő és a Berek tisztásain. Ilyenkor az őrzőgyerekek elszedték a tojásokat s nyersen megitták, a fiókákat pedig kinn az őrzőhelyen mesütötték s úgy fogyasztottak el. De a felnőttek is kivették részüket az effajta zsákmányolásból. Annak idején a Berek rétjein nagyobb vadvizek terültek el, melyeknek sásos-zsombékos szélein sok tőkésréce költött. Vasárnaponként jártak ide madarászni: összeszedték a récetojásokat, a még repülni nem tudó fiókákat pedig bottal agyonverték. Bejárták az erdős helyeket is, főleg dolmányos varjú, szarka, gerle és örvösgalamb fiakért. Ha a fészek oly fiatal fán volt, melyre — vékony, lehajló törzse miatt — felmászni nem lehetett, ilyenkor a fát fejszével kivágták, hogy a madárfiakat megkaparinthassák. Otthon a madárfiákból levest főztek. A szarka és a kánya bőrét előzetesen 6. kép. Takarmány tökből készített cinegefogó, 1945 Abb. 6. Meisenfalle aus Futterkürbis, 1945. 251