Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - †Erdélyi Gizella: A pannóniai kapitoliumi triász-együttesek

SAVARIA 5—6. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1971—1972 A PANNÓNIAI KAPITOLIUMI TRIÁSZ-EGYÜTTESEK t ERDÉLYI GIZELLA Szombathelyen a XVIII. sz. végén,

1 az új püspöki palota alapozásánál felszínre került Minerva istennő kolosszális méretű, ülő márványszobrának törzse.

2 A hagyomány szerint

3 ugyanott találtak egy kolosszális márvány ülő férfitorzót, amelyet hatalmas izomzatából következtetve régebben Herakleszábrázolásnak gondoltak,

4 és csak később, már ebben a században ismerték fel benne Jupiter kultuszszobrának márványát.

5 Két további márvány-töredék

6 a feltevések szerint Juno szobrából való.

7 Mindhárom szobor rajza szerepel Schoenvisner Istvánnak Savariáról 1791-íben megjelent művében.

8 Az adatok bizonytalansága ellenére is kétségtelen, hogy ezek az emlékek Savaria kapitoliumának nagyméretű kultuszszobrai voltak. A templom a város központjában a fórumon kellett, hogy álljon. Állítólag ezen a területen került elő

9 egy nagy, gazdagon díszített párkány-rész

10 és egy mennyezetpárkány töredéke is.

11 Jupiter törzsét erőteljesen hangsúlyozott izomzat jellemzi, a has és csipőrészek világosan elhatároltak. A hastáji felület puhán hullámzó; oldalt a törzsön az izomcsomók ovális formákban duzzadnak ki. Bal vállán látszik a köpeny szárnyának előrevetett vége. A mellen nagy sérülés nyoma, amely esetleg újabb keletű. A torzó felső része erősen kopott. Minerva sűrűn redőzött chitont visel, amit a mell alatt sima öv szorít le. Mellét széles pánttal szegélyezett pikkelyes aegis borítja, közepén labogó hajú Medusa-fejjel. A szigorú rendszereséggel, szabályosan elosztott redőzetű chiton érvényre juttatja a dús test formáit. Ezt a benyomást még fokozza, hogy az alápatakzó, mélyen árkolt redőcsomók között a chiton hozzásimul a törzshöz. Oldalnézetben jól látszik a leomló köppeny íve, amely egykor a lábakat takarva az istennő ölében volt átvetve. Itt oldalt, szemben a homloknézettel, a chiton redőzete is szabadabban és természetesebben fut. Merőben más stílusú a feltehetőleg Juno alakjából megmaradt két töredék. Az egyik közülük a bal mellrészt őrizte meg, a másak darab helyzete nehezebben határozható meg. A baloldalt összefogott ruhacsomó és az ívelten vezetett redőzés leginkább arra vall, hogy a töredék az elsó testről való. Szélessége a felső töredékkel nem egyezik. A felső részen a finom, vonalas, minden árkolás nélkül megoldott redőzés jellege teljesen eltér a Minerva-torzó erőteljesen hangsúlyozott redőzetétől. A szobrokat több darabból, toldással illesztették össze, lesimított felületek mentén. Ez az eljárás, amely általános volt a római művészet kolosszális szobrainál, legjobban Minerva alkarján figyelhető meg. Külön illesztették a törzshöz a vállrészt a fejjel, a karokat és a felső lábszárat. A törzs megmaradt 223