Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)
Régészet - Wessetzky Vilmos: Egy madárábrázolásos savariai relief
A Nilus-jelenetek, vagy általában az egyiptomi táj római kori ábrázolásának irodalmából Alföldi András idézett munkájára utalunk, 14 amelyben rámutat arra, hogy az illúziót keltő, varázslatos hatást célzó képeknek misztikumhoz való kapcsolódása érdeklődést keltett és így kapcsolatot jelentett a misztérium vallások az egyiptomi hitvilág felé is. Az egyiptomi, és ezek közt a nílusi tárgyú ábrázolásoknak Egyiptomban való továbbélése a kereszténnyé vált Egyiptomban ehhez az irányzathoz közvetlenül már nem kapcsolható. Egyiptom életadójának, a. Nílusnak, a Nilusvidéknek átütő jelentősége, tájképének, állat-, növényvilágának, az ezzel kapcsolatos vadász, halász, munka, esetleg szórakozás élményeknek mintegy önmagából adódó ábrázolása a korábbi egyiptomival ellentétes világnézet mellett is folyamatosan öröklődött. 15 Tisztán megmutatkozik ez a klasszikusnak mondható V— VI. századi kopt ábrázolási témákban és a kopt művészetnek a román művészetre gyakorolt, — még mindig kellőképpen ki nem mutatott — hatásában. Folyamatosan öröklődött ez a témakör az Egyiptommal szoros kapcsolatban levő görög—római világban is, ahol az antikvitás művészetének bukolikus elemeivel vegyült, 10 és alkalmas témául szolgált a szepulchrális ábrázolások idillikus témájú elképzeléseihez is. Ezen a ponton kapcsolódik vizsgálatunk témájához a savariai márvány kőemlék. Részletes leírását mellőzhetjük, ill. ismét az idézett összefoglaló leírásra utalunk. 17 Nem egyedülálló ábrázolásmódról van szó. Az egyszerűen megfogalmazott téma azonban ugyanaz, amit 2—3 évezreddel előbb, vagy néhány századdal később is, az egyiptomi művész olyan szívesen ábrázolt, ha a forma egyszerűsödött is. Tárgyunk meglétéről már Schönvisner tanúskodik. 18 A stilizált akanthusz 19 húsos levelei a kő bemélyedésének egész térségét kitöltik. Bal oldalán látjuk azt a madár jelenetet, amely vizsgálódásunk közvetlen tárgyát képezi. A kisebbik madár fenntartott szárnyával mintegy ellensúlyozva egy levél végén áll és egy füge-szerű bimlbócsomóból csipeget. Különösebb ismertetőjele nincs. 20 Az alsó, nagyobbik madár sem határozható meg pontosan, azon kívül, hogy gázlómadár. Teljes bizonyossággal az sem állapítható meg, hogy kígyót, vagy halat ragad meg csőrével. A kopt Nilusjelenet frizen halat kap el a madár, 21 egy lauriacumi Barbius-kövön párhuzamos ábrázolásban kígyót tart csőrében a két madár. 22 Savariai reliefünkön éppen az az ábrázolásmód tűnik fel, hogy a típus jellegtelen, és a hangsúly így is a jelenet egészére, a két madárra, mint a madárvilág képviselőire esik. Szembeállíthatjuk ezzel pl. a Rheinisches Landesmuseumnak akanthusz, szőlő, madarak, állatok által jelképezett, az idilli bőséget kifejező domborművét, amelyen az állatok, a madarak ábrázolása természethű. 23 A Nilustáj madár-, állatvilágának motívuma, amely az óegyiptomin, az antikvitáson, a kereszténységen át különböző eszmeáramlatokat képviselő korokban különböző tartalmat képviselt, jelképezett, hosszú ideig ábrázolási téma maradt és eljutott a Nüustól távolfekvő római provinciákba is. JEGYZETEK 1. Lapidarium. Kat. Nr. 185. 2. Paulovics István: A szombathelyi Szent Márton-egyháznak római kori eredete. Acta Savariensia 4. (1944) 38—39. p. 3. L. Ballá, T. Buocz, Z. Kádár, A. Mócsy, T. Szentléleky: Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Akadémiai Kiadó, 1971. 72. és 120. p. 219
