Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Régészet - Károlyi Mária: Adatok Nyugat-Dunántúl kora- és középső bronzkori történetéhez

zott díszítést, tűzdelt keresztrácsozást, bevagdalt díszítést és a talpas tálak belsejének változatos mintázatát. Néhány edényrészlet, díszítési sajátosság és a sza lagfülű kihajló- és duzzadt peremű tálak (14. ábra) a Cakai csoporthoz is közeletik anyagunkat.

31 Belsődíszes tálak több példányának töredékeit találtuk a feltárt lakóépületben, illetve felszíni leletként, de a makói csoport táljainak jellegzetes négyosztatú díszítésével egyik darabon sem találkozunk. Az egyik talpas tál belsejének mintázata ugyanazzal a zsinegdíszt utánzó technikával készült, mely a Szombathely-Körmendi úti leletanyagban míár előfordult (13. ábra). A tűzdelt pseudo-zsinegdísz két kötegben vonul végig a tál alja, illetve pereme körül, de itt már mészbetét tölti ki. Ezeknek a tálaknak és díszítésüknek rokonságát a csehországi ún. „északi kerámiában" láthatjuk,

32 erre mutat egy szórványos töredék is, bevágott négyzetekkel és beszúrt pontokkal díszített felszínével. (15. ábra). A csepregi korabronzkori telep és temető viszonya. A csepregi korabronzkori temető 2 sírjából, illetve szórványként előkerült edények és töredékek nagyobb része az Oggau—Loretto—Sarródi csoport tiszta leletanyagához tartozik. Ennék két fő típusa a félgömb, illetve csonkakúp alakú tál belül tagolt vagy kissé kihajló peremmel, több kis füllel és a gömbhasú, szalagfülű csésze vagy ennek kis korsó változata.

33 A teleptől 400 m távolságban fekvő temető anyagában azonban olyan edényeket és töredékeket is találunk, amelyek a telepet lakó másik korabronzkori csoporttal való érintkezésre mutatnak. Az 1. számú szórványos tál (IV. t. 3), illetve ennek száj felé szűkülő változata (IV. t. 8.) nincs meg a Sarródi csoport anyagában, ugyanígy hiányzik a 7. számú korsó (V. t. 2.) is. Mindkét edénytípust nálunk Bóna I. a somogyvári csoport anyagába sorolta.

34 A temető szórványos kerámiatöredékei között ujjbenyomkodásos díszű, egyenesen vágott peremű nyaktöredéket (IV. t. 9.) és valószínűleg talpas tál töredékét (IV. t, 16) találhatjuk. Az 1. számú sír táljának seprőzött felszíne a Makói csoportban gyakran használt díszítés. Éppígy a telep leletei között előkerült belül tagolt széles tálperem (13. ábra) és a kis füles csészék jelenléte utal itt is a kölcsönös kapcsolatra. A sarródi csoport délebbre hatolását csepregi temetőjén kívül szórványos lelet jelzi Perenye község környékéről; ez nagykiterjedésű korabronzkori telep területén került elő (V. t. 7). III. A középső-bronzkori gátai csoport magyarországi elterjedéséről. Ismereteinket a nyugat-magyarországi középső-bronzkori gátai csoportról Bóna I. monográfiája foglalta össze.

35 Az addig előkerült leletek alapján a szerző a csoport magyarországi elterjedésének déli határát a Kőszegi hegység—Repce vonalában húzta meg. Így nyitva maradt a kérdés, hogy NyugatDunántúl délebbi területein a középső bronzkor időszakában milyen népességet találunk. Az utóbbi évek terepbejárásaiból és leletmentéseiből származó néhány újabb lelet most megválaszolja ezt a kérdést, megmutatva, hogy a gátai csoport Nyugat-Dunántúlnak a Rábáig (terjedő részét elfoglalta. Ezt egyébként földrajzi tényezők is indokolják, ugyanis a Rába sebes folyása, széles, gyakran elöntött árterülete biztos védelmi vonalat jelentett, amelynek ilyen szerepét későbbi-ókori és középkori-történelmi események is mutatják. 185