Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 5-6. (1971-1972) (Szombathely, 1975)

Természettudomány - Uherkovich Ákos: Adatok a Drávasík nagylepkefaunájának (Macrolepidoptera) ismeretéhez

carpinata Bkh., P. bicolorata Hufn., Ae. punctulata Schiff., E. nebulata Se. es még más fajok (vö. Varga, 1964a). Ugyancsak nagyon jellemzőek a területen élő ún. Sibylla-típusú elemek, amelyek hazánkban korlátozott elterjedésűek (Varga 1964a), pl. a következők: S. nitidata H.—Sch., L. cararia Hbn., Z. tenuialis Rbl., P. gryphalis H.—Sch., С. juventina Cr., Sc. umbelaria Hbn. Eltérjeшш •• •• •• ill Ш! (ZU 1 2 3 Л 5 6 7 5. kép. A lombfogyasztó nagylepkefajok %-os megoszlása a Drávasíkon. S: Sellye, Fűzes-erdő, G: Gilvánfa,, Szilas-erdő, F: Felsőszentmárton, Drávapart, K: Komlósd. 1: Polifág, tölgyet is fogyasztó fajok, 2: monofág tölgy fogyasztók, 3: fűz- és nyár evők, 4: gyertyán- és bükkevők, 5: égert fogyasztók, 6: nyirfogyasztók, 7: mogyoró- és hársevők. désük vagy csupán az ország délnyugati részére, vagy ezenkívül még az északkeleti részekre (Bükk. Tornai Karszt, Sátor-hegység, Bereg—Szatmári Sík, Nyírség) szorítkozik (6—9. kép). Ugyancsak fokozott nedvességigényűek a ligeterdei (nemorális) komponensek, amelyek elterjedése szélesebb körű, mint az előbb felsorolt fajoké, pl.: I. lactearia L.. S. lactata Haw., О. melagona Bkh., C. advenaria Hbn., E. unangulata Haw., E. picata Hbn., X. briviata Bkh., stb. Ezek mellett természetesen megvannak a tölgyesekben általánosan elterjed fajok iis, így pl. a S. ilicis Esp., H. milhauseri F., Drymonia-fajolk, S. argentína Schiff., P. anceps Gze., D. binaria Hufn., G. aprilina L., M. lunaris Bchiff., C. alchymista Schiff., С. ruficiliaria H.-Sch. és még sök más faj. A Dunántúl délnyugati részén — követve a nagyobb csapadék és savanyú talajok eltérj ed étsét — a nyír és az éger gyakori fafaj. A nyír keleti határa Délnyugat-Baranyában Ш