Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Szövényi István: Képek a dualizmus-kori Kőszeg történetéből, Chernel Kálmán naplói alapján
talán önválasztotta börtönében míg nem egy nő ennek elhagyására reá bírta. Ugyan háza kapujának átellenébon a Hazaczius féle háziban (6. sz.) 4 egy nönevelde volt Berger (írameia asszonyság vezetése alatt, Ihol a város úgy vas és zalamegye előkelő osztályú családjainak leánykái részesülték neveltetésben. Bergerné asszonyság leányának ablakja éppen az elzárkózott Fügli kapujára tekintett. Nyári estéken a kisiaszony lakszolbájának nyitott ablakánál guitarre kíséretével szokott énekelni. Az ének a szegény elmebetegre annyira hatott, hogy az est késő óráiban, midőn az utcza néptelenné vált, rideg rejtekét elhagyta s a idiallaimokat közelebbről hallgatandó, a 'leány ablaka alatt késedelmezett. Az ismeretség Iközitük a leány előzékeny nyájassága folytán hamar megtörtént, s az esti párbeszédeknek következménye az lett: hogy az énekesnő bámulója hoslszú börtönétől megvált. Kijövetele után 'fivérének házába vonult szállásra, de itt is .megszokott életmódjaihoz képest szobájában azonnal elzárkózott, s egész haláláig — mely két év múlva következett be, senkiivel sem érintkezett. Midőn a sokat szenvedett ember lakását elhagyta, többen a ház belső helyiségeit megnéztük — szokatlan látvány tárult föl szemeinknek. Az udvar buja gaztól, és bokrozattól egészen benőve, a szobák penésztől, portól, pókhálótól ellepve . . . összerágott bútor szövetek, könyvek, iratok szétszórt halmazban hevertek a szobákban, hol minden tárgy az enyészetnek porladozó képét mutatta . . . Balról lakásunktól közvetlen szomszédságunkban özvegy Niczky Francziska aszonyság háza volt (14. szám) ü , melynek egy két udvari szobáját maga használta, a többi helyiségeket pedig rendesen rosszul, vagy éppen nem fizető jött-ment csőcselék bírta, az utczára néző két szoba kivételével. E hóbortos negelyző vén aszonyságot köznyelven „die närrische Pudl Niczky"-nek nevezték, mely elnevezést az okból szerezte, mert egy kedven ez uszkár kutyája volt, melyet mindenféle ostoba módon gyégyelgctett, s mindenhová magával vitt. Az alacsony termetű tetszelgő koros nő, sötétre festett hamis hajfürtjeivel, szemeidéivel, kikendőzött arczával, bodros nagy főkötőjével, összes színpadi megjelenésével — mihez túláradozó follengős, érzelgős előadása járult — valóban komikus alakot tüntetett föl. . . Háza egyébiránt telephelyéül szolgált különféle vándor művészeiknek, kigazdálkodott iparosoknak, s egyéb hajótörést szenvedett halandóknak, kiknek könyörületből házát megnyitotta, de lakbért ritkább esetekben kapta meg . . . Niozkyné szomszédságaiban (18. sz.)° akkori Fodor (háziban özvegy Theimer tábornokné lakott csinos leánykájával Herminával az első emeletben, földszint pedig a tábomoikné atyja Fodor ki erőben sántított, mely bajához lifjúkoni Ikönyeliműsége juttató. Ugyanis egy kert sárga baraczkjai étvágyát anyira ingerelték, hogy azoknak élvezhetlésie végett lejnek idejében a kert deszkázatán többször bemászott, s a baraozlkokat megdézsmálta. Végre a tulajdonos a hívatlan vendég gazdálkodását észrevevén, hogy az ismeretlen tolvajt kézre keríthesse, vagy megbüntesse, a tiltott gyümölcsfa alá rókavasat rejlett el. Gíélját csakugyan el is érte, miután egy reggel,Fodor uramat a csaptátóban mícgibénujlt lábbal itailálta. Történt-e ez eset valóságosan így, vagy sem? die annyi bizonyos: hogy e közhírt igazolta Fodornak azon sajátságos szokása, mely szerint minden útijába, és keze ügyébe eső bármely értéktelen tárgyat, rongyokat, papír, fa, és tégla darabokat. . . szorgalmasan fölszedett, és hazavitt. . . Theimerné aszonyság lakásának a Fodor háznak szemközt az uri utczának másik során álló házban 7 — mint már fölyebb is említettem — volt elhelyezve Hortig profos felügyelete alatt a katonaságnak börtöne. E ház utczára nyíló egy kis emeletes szo379
