Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Szövényi István: Képek a dualizmus-kori Kőszeg történetéből, Chernel Kálmán naplói alapján

hogy a szavazást el kellett napolni, ezért mindketten visszavontaik jelölti beleegyezésüket. E sajnálatos esemény tanulságait így vonta le: „Az 1861-ki választási keserű küzdelmek alkalmával — midőn a magasra hágott izgalom e város, és kerület nyugalmát oly sajnálatosan fölzavarta, elhatároztam: hogy politikai pályán versenyezni nem fogok, és poilgáiri (kötelességemet, munkáságomat -szierény tehetségem szerint (hazáim javaira más téren törekszem érvényesíteni. Mert át voltam hatva azon meggyőződésitól. . ., hogy a nyilvános szolgálatokon kívül — melyek nagy részben népszerűség hajhászás, a tömeg szeszélyének, és kedvének vadászása által érhetők el — van még más tér is melyen polgári kötelességeket tclyesíthetünk . . ." A kudarc megérlelte benne azt a szilárd elhatározást, hogy munkásságát szülővárosának és a tudománynak szolgálatába állítja. Történelmi érdeklődésének tápot adott az 1863-ban megalakult Dunántúli Történetkeávelök Társulata. Neve hamar ismertté vált a szaiktuidósok körében, úgyhogy a négy évvel utóbb létesült Magyar Történelmi Társulat alapító tagjai között találjuk. A Társulat közlönyének, a Századok-vsák első évfolyamaiban több tanulmánya jelent meg, ezekben komoly alapossággal boncolgatta a várostörténet egyes fejezeteit. A középkori latinságban, valamint az ófelnémct nyelvben való jártassága hasznos kalauznak bizonyult a levéltári iratok archaikus szövegeinek útvesztőiben. Mindez azonban csak előtanulmány volt a város múltját és jelenét feldolgozó nagy munkához. A kezdő lépésekre így emlékezik vissza naplójában: „Még a múlt évben — 1864-ben — szopori Nagy Imre barátom kerületi táblai ülnök többszörös ösztönzésére — ki régi okmányok gyűjtésével foglalkozott, s igen gyakorolt paläograpihnak ismertetett — elhatároztam Kőszeg monographiájához adatokat gyűjteni, s ezeket földolgozni, s ha lehetséges nyomtatásban kiadni: Határozatomhoz képest tehát a városi levéltár átkutatásához, a város múltjára vonatkozó okmányok, és jegyzőkönyvek átvizsgálásához hozzá fogtam, s napjaimnak nagyobb részét a levéltárban másolással és kivonatolásokkal töltöttem." Több mint egy évtizedes fáradságos kutató munkára tett pontot 1877-ben „Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja" с művének megjelenésiével. Eletének alkonyát bearanyozta István fiának, a későbbi kiváló ornitológusnak nevelése. Féltő gonddal és leplezetlen örömöméi látta az ifjú tudományos érdeklődésének kibontakozását, hiszen az utat ő egyengette számára, miiként írja: „1880. aug. 24-én Waisbecker Antal onvoislsal, Pista fiammal a magyar orvosok, és itermészetlhűvárek nagygyűlésére Szombathelyre rándultam. Fiamat leginkább — 15 éves volt akkor — az óikból vittem magammal, hogy tapaszitailataiinak látóterét széltesibítlhessc, és a tudományos mozgalmaik iránt érdelklődíését fölébresszem és tápláljam." Fiával együtt ápolgatta messze földön híres rózsakertjét a ház mögött húzódó regi városárokhan, hol mintegy 800 különféle rózsafajta pompáz ott. A múló évek és gyakran kínzó gyomorbántalmai ellenére mintaszerűen műveltette szőlőit, és saját kezelésű boraival még nemzetközi kiállításon is elismerést aratott. Tevékenyen részt vett szülővárosának minden jelentősebb megmozdulásában, Űri utcai háza találkozóhelye volt a városba érkező tudósoknak és politikusoknak. Érthető, hogy 1891-ben bekövetkezett halála érzékeny veszteséget jelentett a város számára. Méltán nevezték el az utcát, melynek köveit 69 éven át rótta, hálából Chernél utcának. E rövid életrajzi bevezető után biztosabb kézzel nyúlhatunk az 5 kötetes napló lapozgatásához. Vizsgálódásunkat leszűkítjük — a teljesség igénye nélkül — a napló azon részleteire, melyek az 1867-es kiegyezés utáni időszak, az ún. dualizmus első szakaszá376