Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Szabolcsi Hedvig: Bútorrajzok a kőszegi Rajziskolából és egy kőszegi „Seeretaire”

Submit Franz-nak 1808-ban „Meisterstück"-ként az előírás szerint ugyancsak egy „Sochredär"-t kell készíteni; 1809-ben el is készíti a rajzot és magát a mcsterdarabot is. Szabó József budai asztalos 1814-ben kelt remekelőírásából azt is megtudjuk, hogy a „Sécréter wierd gezeichnet innerlich und äuserlich nach Toslkanischer und Dorischer Ordnung mit Architektur . . . ." Albert Paul-nak 1815-ben ugyancsak Budán egy olyan „Schreib Kasten"-t kellett regiekként megrajzolnia, . . . „Wobey jedoch innerlich die Architektur nach der Dorischen Ordnung angebracht werden muss".

10 Több secretaire típusú írószekrényt ismerünk már az 1800 körüli évekből,

11 s nemegynek mesterét is ismerjük. Socretaire-t készít Justh János késmárki asztalos 1809ben;

12 Michael Menncr bécsi asztalos 1810-ben készült darabja igen közel áll az itt tárgyalt secretaire-hieiz.

13 A XIX. század második évtizedében sűrűbbdk a seciretaire-eikre vonatkozó hiteles adatok, a veszprémi asztalosok fennmaradt remekrajzai között is több secretaire-t találunk.

14 A három kőszegi rajz stíluskritikai vizsgálata is alkalmat ad készítési idejük sorrendjének megállapítására. A legkorábbinaík Meder András rajzát tartjuk, erre Moder életrajzi adatain kívül az ábrázolt secretaire bizonyos részletei is utalnak, mindenekelőtt a lábak jellegzetes XVIII. század végi, lefelé vékonyodó formája. A másik két rajzon jellegzetesen XIX. századi hasábos papucsos lábakat látunk, ezek későbbi, a XIX. század második évtizedétől jellemző variánst képviselnek. Okkal feltételezzük, hogy Meder rajza azonos vagy egészen közel állt az eredeti mintához. Nehezen volna másképpen érthető, hogy Meder tanulórajzával szinte teljesen megegyezik Moisel jóval későbbi tanulórajza. Ilyen egyezések csak közös minta alapján jöhetnek létre. Más a helyzet Stegmüller 1818-ból keltezett rajzánál. Ennek alapgondolata is kétségtelenül ugyanarra a divatos és kelendő típust rögzített mintára vezethető vissza. Stegmüller azonban nem tanulórajzot, hanem remekrajzot készített, az ő feladata már túlnőtt a rajziskolai mintamásolás keretein. Az ismert és kelendő mintát felruházta tehát egyéni tervezői invenciójának készletéből, változtatáso!kat, alakításokat végzett rajta. A külsőn alig volt érdemes változtatnia, annyira egyszerű az alapforma, oly kevés variációt enged. Mindössze a középső írólapos rész és a felső, párkányként lezáró fiókos rész közötti horizontális tagolást tette világosabbá, összehangoltabbá, egyfelől az írólapot kétoldalról közrefogó korinthusi féloszlopolkkal, másfelől a szekrény többi horizontális szerkezeti tagolásával. Már lényegesebbet változtatott a secretaire belső kialakításán, hiszen tulajdonképpen ez a bútor legfontosabb része. Itt is elsősorban az arányváltoztatások tűnnek szembe. Steg/müller szakított a szokványos típussal, amelyben az alsó kis fiókok sora az írólap mögötti rész imagasságámialk felét, de mindeneiseitire egythairmiadiát is ëlfoglalbaitja, s csak egy sor fiókot helyezett el a féloszlopos ívek között, ezzel mintegy talapzatot adva az oszlopoknak, illetve sokkal hitelesebben megtartva az oszloprendek eredeti, a rajzisikolában tanult minták szerinti arányait, amint ezt a győri rajztanító, Révai Miklós oszloprendnrajzai és a rajziskolai minták egykorú előképei is bizonyítják

15 (7—9. kép). Az így felszabaduló magasságot Stegmüller az íves fülkék feletti párkányzatnál hasznosította, meggazdagítva az egyszerű dór párkányzatot. Miután ezzel a megoldással fiókos 7-8. Toszkán oszloprend rajzok Révai Miklós győri rajztanító vázlatkönyvéből • 364