Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Szabolcsi Hedvig: Bútorrajzok a kőszegi Rajziskolából és egy kőszegi „Seeretaire”

SAVARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1966^-1970 BÜTORRAJZOK A KŐSZEGI RAJZISKOLÁBÓL ÉS EGY KŐSZEGI „SECRETAIRE" SZABOLCSI HEDVIG Magyarországon ritkán vagyunk abban a szerencsés helyzetben — amelyet pedig más európai országok bútortörténészei gyakran élveznek —, hogy a vizsgált bútorok készítője isimert, s a készítés körülményeit írott források világítják meg. A magyarországi kutatási körülmények nehézségének az a pusztulás és anyagmozgás is oka, amely a két, de külömöisieai a második világháború maatt (következett be. Ez utóbbival még azt a lehetőséget is elvesztettük, hogy legalább lelőhely szerint következtethessünk egy bútor történetére. Kivételek persze mindig — most is — akadnak. Nehézségeink oka legnagyobbrészt az írásos emlékek hiányában, vagy csak nagyon szerény voltában keresendő. Nem szólva ezúttal a XIX. századi kastélyok, nemesi kúriák építésének és berendezésének létező, de még távolról sem feldolgozott írásos nyilvántartásáról, csak a polgári élet írásos dokumentumairól, — megáliaipMhatjuik, hogy az átlag polgár ezidőtájt még alig őrizte meg, vagy foglalta rendszerbe élete dokumentumait. Ritkán tették el, vagy őrizték meg utódai a berendezési tárgyak számláit; ingóságaikTÓl legfeljebb házasodáskor vagy méginkább halálaikor kapunk szűkszavú felvilágosítást. A polgári adminisztráció hiányából következik, hogy kézműveseinknek is alig maradt fenn írásos hagyatéka; legfeljebb adóügyeikről kapunk felvilágosítást. Sem megrendelő-, sem mintakönyveik nem ismeretesek; valószínűleg nem is voltak. Ismeretesek bizonyos összeírások, polgári és egyházi anyakönyvek, amelyékből legfeljebb az iparosok nevéről, számáról szerezhetünk adatokat. Az egyes városok jegyzőkönyvei pedig felvilágosítást adhatnak a helyi középületekben folyó munkáról, megrendelésékről, a különböző céhiratok pedig a mesternéválás folyamatáról, s közben néha-néha egy remek készítésének előírásairól, folyamatáról értesítenek. Már többet árulnak el az ipariművészeti alkotásokról az ún. remekrajzok, amelyeket a remeklő mesternek jóváhagyásra be kellett nyújtania, vagy a rajzi felkészülést elősegítő s a XVIII. század végétől kötelező rajziskolai tanulmányok emlékei. Ilyenek azonban ismét csak nagyon szórványosan maradtaik fenn honunkban, s még fennmaradásuknál is ritkább, hogy realizált tárggyal azonosítani lehet egy-egy ilyen remekrajzot vagy rajziskolai tanulórajzot. Különös érdekességű lehet tehát számunkra egy kőszegi magángyűjteményben volt írószeknény, egy ún. secretaire,

1 amelyet 3 kősizegi rajz lis dokumentál és segít felfejteni a terv, a bútortípus e változata létrejöttének körülményeit. 357