Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Cserei Éva: Schaller István két ismeretlen képe Felsőpatyon

SAVARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1966—1970 SCHALLER ISTVÁN KÉT ISMERETLEN KÉPE FELSÖPATYON S. CSEREY ÉVA Az országszerte kibontakozó topográfiai kutatások eredményei már eddig is számottevőek. Igen sok olyan műtárgyat hozlak felszínre, mely mindeddig hozzáférhetetlen volt a törléneti és művészettörténeti kulalások számára. Elsősorban az ország nyugati megyéi felé fordult a legnagyobb érdeklődés. Ez érthető is, hiszen az országnak ez az a része, mely a Dunántúl, az Alföld és a Tiszántói más megyéitől eltérően viszonylag kevesebb háborúskodást szenvedett. Bár a mai Zala, Veszprém, Vas és Sopron megyék sem kerülték el a törökök, a felszabadító háborúk, és a kuruc—labanc harcok pusztításait, azonban mégis lényegesen kevesebbet kellett álélniiök, mint az ország török—tatár pusztításoktól sokat szenvedő többi részei. Az 1912-cs Vasvármegyei Műtörténcti Kiállítás bebizonyította, hogy milyen jelentős értékék maradták fenn Vas megye kastélyaiban, váraiban, templomaiban és plébániáin.

1 Az érdeklődés azonban elsősorban ismert Vas megyei földesurak és plébániák műkincsei felé irányult, a megye .kisebb templomainak műkincseit senki sem kulatta át, noha számos körülmény mutatott arra, hogy az 1912-ben felszínre kerüli műkincsek mellett még igen sok értékes ötvösmű, fafaragás, textília, vagy festmény lappang a megye félreesőbb és kevéssé ismert templomaiban, plébániáin. E meggondolásokból kiindulva figyeltünk fel a Vas megyei Fclsőpaty község r. k. templomának két oltárképére. Az eddigi irodalomban egyetlen számottevő adat sem került elő a két oltárkép mesteréről. Nemcsak a képek művészi kvalitása, hanem ikonográfiái érdekességük és szinte egyedülálló kompozicionális felépítésük egyaránt figyelmet keltő, s megérdemli a részletesebb művészettörténeti és ikonológiai vizsgálatot. A szentély főoltárképe Mária születéséi ábrázolja, míg az északi hajó mellékoltárképén Szűz Mária mennybemenetele látható. Ismertetésünket a főoltár oltárképével, ennek leírásával és elemzésével kezdjük. (1. kép.) A meglehetősen besötétedett fesfcmléaiy tközéplerénielk bal oldialli résziéin a liliomszálat ölelő szt. Anna térdel. Arcán imádat és hála érződik. Ruhája sárgásbarna. Fejhez simuló csíkos szélű kendőjére mustársárga fátyol borul. A vele szemben álló kékruhás, vörösköpenyes szt. Joachim tartja a kettősszárú liliom másik szárát. Meghatódottan tekint a liliomkclyhen nyugvó pólyás kis Szűz Máriára. A kép felső részét hármas sugárkéve világítja meg, a középső a csecsemő feletti aranygyűrűt, és a 12 csillagból font koronát. Bal oldalon — szt. Anna felett — a kitárt karú kis Jézust övezi a fényözön. A jobb oldali — szít. Joaclbim feletti — fénysugár a fehérruhás, kékfátylais Concepció Immaculata keretbe foglalt képére esik. A két szent között angyalpár látható. 337