Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

különösen pedig létrehozása előzményeivel foglalkoztunk behatóbban. A műkincsanyag ismertetésekor elsősorban a legkiemelkedőbb és művészeti szempontból is jelentősebbekre kívántuk felhívni az érdeklődést. Tanulmányunk folytatásában a Batthyányak más várainak kincseivel, műértékeivel foglalkozunk. JEGYZETEK 1. A kincstár alapjait különböző külföldi és hazai főnemesek példájára a családalapító Esterházy Miklós (1583-1645) vetette meg a XVII. század első felében. Királyainknak, főurainknak voltak már a középkorban is féltve őrzött műkincseik, mint ezt végrendeleteik, adományleveleik adatai tanúsítják. Az Esterházyak kincstára nemcsak a családi emlékeket foglalta magában, hanem olyan - már korábban is jelentős értékeiket képviselő - arany, ezüst és egyéb tárgyakat is, melyek hadizsákmányként, vétel vagy örökösödés útján kerültek tulajdonukba. A féltve őrzött gyűjteményt a nyugat-magyarországi Fraknón őrizték, melyet Esterházy Miklós a Wisspriach család 1500-ben történt kihalása után 16i26-ban kapott adományként a királytól. Az évtizedes hányattatás és a Bocskay—Bethlen-féle hadjáratok miatt megrongálódott kastélyt Esterházy Miklós 1685 és 1640 között újjáépítteti. Ekkor alakul ki a várkastély mai formája és épül fel a fellegvár, melyben törökkel, tatárral és kuruccal dacolva őrizték évszázadokon át a kincseket. Míg Esterházy Miklós csak ritkaságokat és családi emléktárgyakat gyűjtött, fia, Pál herceg (1635ч1713) - aki maga is írogatott és festegetett - már a korabeli képző- és iparművészet hazai és külföldi remekeit is felkutatja, megszedi. A művészet iránti lelkesedését mutatja, hogy számos családtag és nemzetségős portréját megörökítette a fraknói arcképcsarnoknak. A „Tropheum Estorasiae" с családi album rézmetszetei is - melyet Leopold Voigt bécsi nyomdász adott ki 1700-ban - nagyrészt Pál herceg arcképeinek felhasználásával készültek. 1919-ben terelődik ismét a kincstárra a figyelem. A Tanácsköztársaság rendeletére a fraknói kincstárt - az esztergomihoz hasonlóan - szocializálták. Később, a proletárdiktatúra bukása után a kincsek letétképpen egészen 1944-ig a múzeumban maradtak. Ekkor azonban Esterházy Pál a visszakövetelt anyagot ismeretlen helyre szállította. Már-már úgy látszott, hogy végleg a világháborús pusztulás áldozata lett, vagy nyugatra vándorolt a híres gyűjtemény, csak 1949-ben derült ki, hogy a kincseket 1944-ben a herceg Tárnok utcai palotájába rejtették, ahol Buda ostromakor a romok alá került. A múzeum feltáratta a rompalota pincéjét, ahonnan sikerült a súlyosan károsodott, megrongálódott anyagot kimenteni. A talajvíz és különböző földsavak következtében tönkrement az ötvös- és textilanyag cgyrésze annyira, hogy részleges helyreállításuk és konzerválásuk is csak hosszú évek fáradságos munkájával vált lehetségessé. Bár a konzerválás és restaurálás már 1949-ben megkezdődött, és azóta is folyik, egyes darabok restaurálásához még hosszú időre van szükség. Ennek ellenére a kincsanyag utolsó kiállításán a reneszánsz iparművészet számos kiemelkedő alkotása megtalálható. A gyűjtemény kiemelkedő darabja a családalapító Esterházy Miklós nádor vörös atlasz, arany-ezüst hímzésű vőlegényi dolmánya, melyben - a hagyomány szerint - első feleségének, Dersffy Orsolyának, Magócsy Ferenc özvegyének esküdött „örök" hűséget. Dersffy Orsolya Oláh Miklós nővérének dédunokája volt, így került Fraknóra az érsek reneszánsz mintájú mentécskéje. A hagyomány szerint a gyűjtemény egyik mentéjét Mátyás király viselte ifjú korában. A kincstár különösen XVII. századi magyar hímzésekben gazdag. Ezek közül is kiemelkedik II. Rákóczy György feleségének, Lórántffy Zsuzsannának címerrel díszített skófiumos bársonytérítője. A gyűjtemény legjelentősebb textilje az ún. Esterházy-kárpit. A színesen applikált, figurális takaró a XVI. századi perzsa művészet remeke. A színben, kompozícióban és tematikában is a perzsa miniatúrákra emlékeztető falikárpit zsákmányként kerülhetett az Esterházyak birtokába ugyanúgy, mint a gyűjteményben található nagyszámú hadikellék: nyergek, takarók, kardok stb. Az egyik, színes ékkövekkel díszített török jogar az ősgaléria festményei szerint a családi hatalom és magas közjogi méltóság jelvénye. A gyűjtemény a XVI-XVII. századi ötvösművészet néhány remekét is magában foglalja. Díszserlegek, kupák, fedeles vázák egyaránt megtalálhatók benne. 2. Katona Imre: Az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás. Művészet, 1968. ápr. 1316. 1. - A tanulmány a kiállítás 50 éves évfordulójára készült, és elsősorban a kiállítás népművelési vonatkozásaival foglalkozik. 3. A fraknóvári képtár csata- és arcképei. Pesti Hírlap, 19112. szept. 11. (42. 1.) - A fraknóvári vár fegyvertára és török kútja. Pesti Hírlap, 1912. szept. Э. (44. 1.) - Az Esterházyak fraknói 329