Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)
el. Nemcsak az 1868-as összeírásból tűnik ki ez, hanem az 1838-as leírás is azt bizonyítja, hogy a 19-es szám nem az ősgaléria tényleges darabjainak számát jelenti, hanem a nomzedékrend sorszámát. Nemcsak a Batthyányaknál, hanem más főúri családok nomzclségképein is használatos volt a számozás az egymást követő kiemelendő ősök meg jelölésiére. így pl. az Esterházyak fraknói képtárának egykori leltáraiban szereplő egy-egy ős arcképét is mindig ugyanazzal a sorszámmal jelöllek. A nemzetségképeik alatt széles, sötét sávon különböző feliratokat találhatunk, melyek az ábrázolt személlyel függnek össze. Ezekben az egykori leírásokban az ábrázolt személyen túlmenő hivatkozások is előfordulnak. A németújvári vár ősgaléria j áriak ténylegesen körülbelül 16-ra lehelő nemzetségiképién is vannak hivatkozások, ezért tették a régi leírók az itt felállított képek számát 16 helyett 19-re. Ismeretes, hogy a ncimzetségképek nemcsak egy, hanem a család érdekelt tagjainak számától függően több példányban készültek. A németújvári vár lovagtermének ősportréit egy ideig a család rohonci kastélyában is megtalálhatjuk másodpéldányban. Vályi András 1799-ben írt lexikonja szerint a család ősportréi a rohonci vár „képes" szobáiban függlek. Ezek egyrészét azonban a Ballhyányak 1774 után a gróf Festeticseknek ajándékozlak, akik a képeket sági (Sopron m.) kastélyukban őrizték. A képek nagy része azonban Rohoncon maradt, a család egyéb műkincseivel együtt. Thaly már idézett leveléből tudjuk, hogy a kastély XIX. századi birtokosai az angol eredelű Eganok az itt laláiható képéket és kincsanyagot lassan Bécsben eladogatták. Egyelőre nem tisztázott, hogy az Eganoktól, vagy a Festeticsektől került-e a kastély portrióanyaga a Pozsonyban lakó Enoa Lafranconi birtokába, akitől 1895-ben vetél útján a Magyar Nemzeti Múzeum történeti arcképcsarnokába került. 67 Az 1838-as leírás szerint a nemzelségportrék első számú képe Renoldus de Eurs, a család első ismert XII. századi ősét ábrázolta. Az utolsó pedig Batthyány Lajos herceget. A családi arcképcsarnok képei közül különösen a XVI. és XVII. századi családok vannak leginkább képviselve. A XVI. század eleji családok közül Batthyány Boldizsár szerepel, majd Batthyány Ferenc, a birtokszerző. A nemzetségek a családi birtokok birtoklási sorrendjében egymást követő családtagokat ábrázolják, a németújvári vár gyűjteményének megalapozójával, Batthyány Fülöppel bezáróan. A család Batthyány Fülöp utáni kimagasló tagjait ábrázoló neimzetségiportréit a hercegi ág körmendi kastélyában őrizték. A németújvári gyűjtemény anyagának túlnyomó része a XVIII. század második feléig gyűjtött műkincseit tartalmazza, s ennek köszönheti kimagasló jelentőségét. Noha a hercegi család gyűjteményében is vol lak kimagasló műkincsek, а némelújvári gyűjtemény az egyes családtagok gyűjteményében lévő legkiemelkedőbb és a család egykori történelmi szerepét leginkább dokumentáló műkincsekből állt össze. A némelújvári gyűjtemény nemcsak az 1912-es Vasvármegyei Műtörtóneli Kiiáffitáson biemiutatoitt, hámom az egykori leltáraikban nyomoniköivetlhelő műtárgyakból ítélve, jellegzetesen XVIII. századi létesítmény, mely talán más magyar és külföldi családok gyűjteményeinek mintájára létesült. A nomzetsiégportrék félállítási rendjéből és az egyes családtagok képeinek kiállításából olyan képzetünk támadhat, mintha az Esterházyak fraknói kincstárát utánozta volna a gyűjtemény barokkos szellemű létrehozója, Batthyány Fülöp herceg. A gyűjtemény kiállításakor nem a képek, szobrok és más műtárgyak kvalitásaiból indultak ki, hanem a tárgyakhoz fűződő és a családdal kapcsolatos történeti emlékezésből. Ezt a szemléletet tükrözi a gyűjtemény bemutató és annak anyagát érzékeltető XVIII. és XIX. századi leírások egy része is. Tanulmányunk keretében elsősorban a Batthyányak németújvári gyűjteményével, 328
