Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

tethetünk, hogy a kőszegi vár egykori Wesselényi-képtárának egyes kimagaslóbb családtagjait ábrázoló portréi a vár 1693-ban az Esterházyaknak történő eladáskor kerültek a fráknóvári gyűjteménybe.

4 A vár eladását megelőző években (1686) került sor a Széohy Dénes és Drakovics Sára leányai: Julianna és Mária, valamint férjük: Kéry Ferenc és Sennyei István közötti osztozkodásra. Egykori leltárak szerint a vár berendezéséből alig találunk egy-két darabnál többet. Feltehető, hogy ugyancsak a Kéryektől, illetve a Széchenyiektől került néhány Zrínyi-ős Csáktornyáról származó képe az Esterházyak fraknói gyűjteményébe. Az egyik legjelentősebb Vas megyei birtokos család: a Batthyányak egykori kincsesházai érdemelnek különösen említést. Batthyány Iván németújvári, nagycsákányi és a Batthyány-Strattman hercegek körmendi gyűjteménye már az 1870-cs évekből a hazai kutatóik érdeklődésének középpontjában áll.

5 A nagyhírű gyűjtemények iránt megmutatkozó korai figyelem az ekkoriban országosan tapasztalható erős történeti érdeklődésen túlmenően, helyi sajátosságokkal, összetevőkkel is összefüggésben van. Az őskori, és római kori leletekben gazdag Szombathelyen és Vas megye más területein már a XVIII. században megindul a régészeti leletek feltárása, összegyűjtése. A török hódoltság, majd a kuruc—labanc háborúk után nagy erővel kibontakozó városépítéskor előkerült gazdag leletanyag irányítja a helyi értelmiség érdeklődését a város és megye történeti múltjának emlékeire, összegyűjtésére. A XIX. század első évtizedeiben már jelentős magángyűjtemények vannak Szoimbalhelyen. Közülük elsősorban a Farkas, a Pelrády lés а Bá tuiez-féle gyűjtemények omelhetőlk ki, iinölyclk legyrészéről színvonalas publikációkból értesülünk.

6 A város és a megye leletanyaga, főúri, nemesi és egyházi levéltárainak meglepetéseket sejtető gazdagsága a magángyűjtők légióit vonzza Vas megyébe. Littcráti Nemes Sámuel — a fondorlatos műtárgyhaimisító, ki még Toldi Ferencet is becsapta egy általa hamisított nyelvemlékkel — is megjelenik, sőt hosszú éveiken át folytat „gyűjtőtevékenyiségeil" a megye külíöruböző tncmesi családijainak levéltárában. Többek között 1840-ben a Kemencsmagasiban lakó Tegyey János ügyvédet is felkeresi és itt, az ő levéltárában bukkan rá a budai csonkaloronyban, majd Nándorfejérvár börtöneiben raboskodó Palotai Miklós 1649. óvd magyarul és törökül írt „hitlevelére".

7 A reformkor erőteljes nemzeti felbuzdulását a szabadságharc után aléltság követi. A kiegyezés után meginduló kapitallsztikus fejlődés következtében Szombathelyen is nagyarányú építkezés indul meg. Ennek során a mind gyakrabban előkerülő régészeti leletanyag összegyűjtése akut problémaként merül fel. E célból 1872-ben megalakul a Vas megyei Régészeid Egylet. Elére a lelkes, képzett, nagy imiudkabÍTiásiú Lapp Vilmos líceumi tanár kerül.

8 Az egylet legfontosabb feladatának tartja a régiség-gyűjtés és a régésze ti-tudományi munka mellett a Vas megyei régiségtár felállítását. A Vas megyei Lapok útján fordul a város és a megye közvéleményéhez, különböző régiségek birtokosaihoz, hogy régiségeiket, műtárgyaikat bocsássák a régiségtár rendelkezésére. Lipp Vilmos egyik első akciója, hogy a Bitnitz-féle gyűjtemény 118 másodpéldányát és 333 érmét a Nemzeti Múzeumból a szombathelyi régiségtárnak visszaszerzi. Szombathely és Vas megye különösen őskori és római kori emlékekben gazdag, így érthető, hogy a gyűjtemény nagyrészét hosszú ideig az ilyen jelegű leletek alkotják. Lipp Vilmos valószínűleg az egyes korok leletei, illetve emlékei közötti helyes arányt igyekszik kialakítani, mikor a közép- és újkori emlékek kölcsönzése végett a megye főúri családjaihoz fordul, — így a Batthyányakhoz is. A Batthyány-Strattman család körmendi gyűjteményéből sikerül szereznie néhány „becses műtárgyat", köztük a XIV. 313