Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Katona Imre: A Batthyányak műkincsei és az 1912-es Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítás (Adatok a Vas megyei műgyűjtés történetéhez)

SAVARIA 4. KÖTET A VAS MEGYEI MUZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1966—1970 A BATTHYÁNYAK MŰKINCSEI ÉS AZ 1912-ES VASVÁRMEGYEI MÜTÖRTÉNETI KIÁLLlTAS (ADATOK A VAS MEGYEI MŰGYŰJTÉS TÖRTÉNETÉHEZ) KATONA IMRE I. Nyugat-Magyarország egykori főúri kincstárai közül csak az Esterházyak fnvknói kincstára ismeretes. A kincstár egyes darabjaival már az árvízkárosultak javára rendezett 1876-os országos iparműlkiálításon ta'lállkoztiun'k. Az 1896-os budapesti millenniumi, majd az 1900-as párizsi világkiállításon — az eddigi kiállítások egy-egy darabjával ellentétben — már úgyszólván a kincstár minden jelentősebb darabját bemutatják. A páratlan értékű műkincsek népszerűsítése és megismertetése mégsem e kiállításoknak köszönhető elsősorban, hanem az 1919-es Tanácsköztársaság kormányának, melynek egyik feladata volt, hogy az egyházak és magánosok kiemelkedő műkincseit — köztük a fraknóit is — szocializálja. így kerülték a híres fráknói kincsek 1919-ben az Iparművészeti Múzeumba, ahol később, a tanácskormány bukásától 1944-ig az Esitoribázyialk letétjeiként őirizitélk. Ekkor a fokozódó légiveszély elől előbb bombabiztos óvóhelyre, majd a budai Esterházy-palota pincéjébe szállították, ahonnan csak 1949-ben kerülték darabokra tört, összczúzódott és szétszakadozott állapotban az Iparművészeti Múzeumba.

1 A nyugat-magyarországi váraik közül az egykori Sopron megyei Fraknón kívül, Vas megye más váraiban, kastélyaiban, templomaiban és plébániáin is őriztek értékes műkincseket. A szétszórtan lévő műkincsanyagot az 1912-es Vas megyei műtörténeti kiállításkor gyűjtötték össze és mutatták be a szakembereknek és a nagyközönségnek.

2 E páratlanul értékes és a maga nemében egyedülálló anyag gazdagon dokumentálja a megye kulturális múltját, s egyben arra is következtetni enged, hogy az anyagi értékek mellett milyen szellemi, művészi értékek mehettek veszendőbe azokon az országrészeken, melyéket a török és a tatár végigdúlt. Vas megye, mint a királyi Magyarország része, Erdélyhez, vagy az ország középső részéhez viszonyítva egyenletesebben fejlődött, területét — ha nem is kerülték el a török és a felszabadító háborúk hullámai — korántsem dúlták fel annyira, mint az Alföldet, mely másfél századon át az ozmán feudalizmus prédája volt. Az 1912-cs kiállításon, bár számos középkori és XVI—XVII. századi tárgy is szerepelt, mégis az újabbkori anyagok domináltak inkább. Ezt érthetővé teszi az is, hogy a kiállító Batthyány, Erdődy, Szapáry, Széchenyi, Ambrózy, Almássy, Bezerédi, Festetics és Szálybely családok egyrésze csak a XIX. század közepétől, illetve második felétől Vas megyei birtokos. Néhányan közülük, mint pl. a Festeticsek, Széchenyiek, csak a XVII. század második felében, a XVIII. 3.11