Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

László Gábor: Az esküdtbíróság szervezése és működése Vas megyében (1900–1914)

után a vádlottat hallgatta ki személyes adataira, családi körülményeire, életmódjára stb. vonatkozóan.

33 Majd annak megállapítása következett, hogy a megidézettek a szabályszerű idézésre megjelenítdk-e vagy sem, a megjelent tanúikat az edinölk felszoliitoitilJa a tárgyalóterem elhagyására, egyúttal meghagyva nekik, hogy a számukra kijelölt helyiséget nem hagyhatják el.*

4 Ezután következett annak a vizsgálata, hogy a szolgálati lajstromba felvett és megidézett 30 esküdt a főtárgyaláson megjelent-e? A rendelkezésünkre álló főtárgyalási jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy az esküdtek a főtárgyalásokon általában megjelentek, de adódott olyan eset is, amikor az esküdtek a főtárgyalás alkalmával nem jelentek meg. Ilyen esetekben az elnökön múlott, hogy pótesküdt behívásáról rendelkezett-e avagy sem, attól téve függővé a pótes'küidlt behívását, hogy az ügy bonyolult volta, a tárgyalás időbeni huziairnoisabb tanitiaima megíkívántja-e pótesküdt allkalmaKását. Ha a tárgyalás megkezdésekor nyilvánvalónak tűnt, hogy az ügy bonyolult, vagy hogy a tárgyalás elhúzódik, huzamosabb ideig tart, akkor az ülést vezető esküdtbírósági elnök pótesküdt behívását rendelte el, amennyiben a megidézett esküdtek száma nem érte el a Bp. 342. §-ba foglalt 26-os létszámot. A rendelkezésünkre álló főtárgyalási jegyzőikönyvek alapján kimutathatjuk, hogy Vas megyében 1900 és 1914 közötti időszakban 9 esküdtszóki tárgyaláson rendelkezett az esküdtbíróság elnöke pótesküdtokkel kapcsolatban. Négy tárgyalás alkalmával pótesküdt behívását rendelte el,

35 míg 5 tárgyalás alkalmával pótesküdt behívása felöl az elnök a rendelkezésre álló idő rövidsége és az ügy viszonylag egyszerű volta miatt nein látta szükségesnek az intézkedések megtételét.

36 Az esküdtek számbavétele után az elnök a jelenlévő felekhez és esküdtekhez a Bp. értelmében kérdést intézett arra nézve, hogy a Bp. 343. §-ának 1—6. pontjai értelmében nem áll-e fenn kizáró ok az esküdtekre nézve.

37 Ha az esküdtek közül bárki kizáró okok fennforgását jelentette be, akkor az elnök éppúgy mint az esküdtek távolmaradása esetében, vagy elrendelte a pótesküdt behívását vagy nem. Abban az esetben, ha pótesküdt behívását a kizáró okokra való tekintettel az elnök mégsem rendelte el, akkor csupán a vád és a védelem részéről visszautasítható esküdtek száma csökkent.

38 Megyénkben 1900 és 1914 közötti időszakban 5 tárgyalás alkalmával fordult elő, hogy az esküdtek kizáró okokat jelentettek be, amelyek közölt leginkább a magyar nyelv nem tudása,

39 a családi kapcsolatok léte,

40 avagy jogvégzett esküdtek esetében az egyik fél hajdani perképviselete

41 szerepeltek mint kizáró okok. A kizáró okok vizsgálata után az elnök közölte, hogy a vád és a védelem részéről hány esküdt utasítható vissza.

42 Ha az elnök pótesküdtek behívása révén a testületet 30-ra kiegészítette, akkor ebből a testületből történt sorshúzás útján, nyilvános ülésben annak a 12 esküdtnek a kiválasztása, akik a per folyamán a bűnösség kérdését voltak hivatva eldönteni.

43 A sorshúzás a következőképpen zajlott le: az elnök megbízta valamelyik szavazóbírát, hogy a 30 esküdt nevét — illetve ha nem jelentek meg, akkor csak a jelenlévő esküdtek neveit — egy papírszeletre írja fel, s helyezze el azt az asztalon lévő urnába, ahonnan az elnök húzta ki és olvasta fel az egyes esküdtek nevét tartalmazó papírszeletkóket. Vele egyidőben a vád és a védelem a sorrendet tartva nyilatkozott arra nézve, hogy a felolvasott esküdtet elfogadja-e vagy nem. A vádlott a visszautasítás jogát 296