Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

László Gábor: Az esküdtbíróság szervezése és működése Vas megyében (1900–1914)

a törvény lehetőséget adott arra nézve, hogy bizonyos személyek e szolgálat alól mentességet élvezzenek (7. §. 1—9. pontjai). E mentességi okok: A) Foglalkozáshoz tapadó okok. így sorolja fel a törvény (7. §. 1—7. pontjaiban): a) laiz álllamihatailimii szervek és ezek bizoittságiaiiibain résztvevő személyeket (képvisel őkeít, főrendiházi tagokiait, a közös ügyiek bizoittságaiiniak tagijait); b) (Mklészt, gyakorló orvost, gyógyszerészit (lalkiiruelk segédje nincs), néptanítót, postánál távirdánál dolgozó személyeket stb.; B) Életkorhoz kapcsolódó mentesség : aiki 70. életévét betöltötte. C) Egyéb ok: aki már az év során a megelőző ülésszakon teljesített esiküdtszéki szolgálatot. A törvény fenti rendelkezéseinek figyelembevételével minden év májusáig kellett elkészíteni tehát a közigazgatás helyi vezetőinek azt a névsort, amely azokat a férfiakat tartalmazta, akik esküdtszéki szolgálatra alkalmasnak minősíttettek, s ez a névsor volt az esküdtek évi alaplajstroma. (9. §.) Az ily módon elkészített alaplajstroMiot a helyi közigazgatás vezetője minden év június hó első napja előtt a helyi szokásoknak megfelelően közzétett, illetve június első napjától kezdve 15 napon keresztül kifüggesztette, hogy bárki megtekinthesse, ellene felszólalhasson, avagy éppen észrevételt tehessen. Az esetleges észrevételeket írásban vagy szóban egyaránt meg lehetett tenni a közigazgatás helyi vezetőjénél, a szóbeli panaszt azonban jegyzőkönyvbe kellett venni. (10. §.) Az időközben esetleg felmerült panaszokat, felszólalásokat és az alaplajstromokat két példányban a községbíró a főszolgabíróhoz terjesztette fel minden év július 15-ig. Majd a főszolgabírói hivataltól — a szükséges javítások, pótlások és kiegészítések után — az alaplajslromokat a kir. törvényszék elnökének küldték meg, ahol minden év novemberébon bizottság ült össze a felszólamlások és az ezekre tett észrevételek elbírálása végett. A bizottság tagjai: egy bíró és három bizalmi férfiú, azok közül a személyek közül, kiket erre a tisztségre a törvényhatóság a maga sorából a törvény 18. §-a értelmében megválasztott. E bizottság választotta ki az esküdtképesek alaplajstroimából az esküdtek évi lajstromát. Az ezekbe bekerülők számát törvényhatóságonként az igazságügy miniszter állapította meg. Eszerint Vas megyében: 240 személyt vettek fel a fő, és 80 személyt a helyettes lajstromba. Hogy ki kerüljön bele a teljes névjegyzékből az esküdtek fő és helyettes lajstromába, azt a fentebb említett bizottság saját belátása szerint állapította meg. (14—17. §-ok.) Ha mindezeket a törvényi rendelkezésieket összevetjük a már fentebb elmondott tényezőkkel — a bizottságok személyi összetételével kapcsolatban —, akkor világosan áll előttünk az a körülmény, hogy miért volt az esküdtek alaplajstromába felvett személyek száma oly alacsony Vas megye területén. Vele kapcsolatban érdemes idéznünk a korabeli statisztikai adatokat és a járási főszolgabíróknak az alispánhoz küldött jelentéseit. A nómetújvári járás főszolgabírójának Vas megye alispánjához küldött jelentéséből például kitűnik, hogy a járás 24 községiében összesen 63 esíküdltflüépies tag volt, mág 27 Iközslégíbön esküdtíképes tag egyáltalában nem volt.

19 Viszont a korabeli statisztikai adatoknak megfelelően a németújvári járásnak az 51 községében a lakosság létszáma 34 801 fő volt.

20 A lakosságnak tehát 0,1%-a volt csak esküdtképes. Ugyancsak megdöbbentő adatokkal állunk szemben 291