Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Tóth Melinda: A sárvári vár építéstörténete
só'bbi években munkája részben Lékára, részben Sárvárra köti, ahol további építkezések kapcsán még kitérünk tevékenységiére. 116 András egy sárvári adat alapján olasz mester lehetett. 117 Ügy látszlilk, az 1552не5 évinek esalk második felében dolgozott itt a nyilván Tiirano-bóil való lés ugyanicsalk jól fizetett Mathias Tlhyran; 118 rajituk kívül a kisebb mesterek nagy sokaságáról beszélnek a számadások. Biztosra vehetjük, hogy az 1552-es sárvári munkák effektív irányítója Vince mester volt. Ugyanakkor a nálánál jóval jelentősebb, 1546-ban már itt járt 119 Johannes Italieusra vonatkozó 1552-es utalás 120 arra mutat, hogy talán ez a Lékán is kiemeltebb szerepet játszó pozsonyi lapicida 121 a sárvári építkezésekbe is belefolyhatott. Hogy ez milyen formában történt, nem tudjuk; az olasz mester talán itt is, mint a lékai kutasáénál Vince mester és az itt dolgozó mesterek tanácsadója volt. Az 1552-es sárvári munika április 26-án kezdődött, s egyaránt állhatott régi épületrészek újjáalakításaiból és új épületek emeléséből. Viszonylag kis számban tudjuk a rá vonatkozó adatokat valóságos épületekkel azonosítani. Biztosan meghatározható helyen álltaik a „torony melletti házak", amelyeknek építése most kezdődött; a torony ezidőben szabadon állt, a belső vár épületeivel való összefüggés nélkül, így hozzá a külső váriban csatlakozó házaik utódiai lehetnek az itt emelt új épülelnck. 122 Az új süttőház a néhány évvel később átépített konyha közelében, feltevéseink szerint a B-szárny okkor átalakított I. számú, földszinti helyisége lehetett, 123 s az ebben az évben téglával boltozott „nagy" vagy „hosszú bolt" is talán csak a szomszédos II. számú, eredetileg síkfödémes hosszú helyiség átalakítása. 124 Az eddig említett épületek mind téglából épültek; ugyanakkor viszont nagymértékű kőfejtés is folyt az elszámolások tanúsága szerint a sitkei kőbányában. 125 Ezt a szürkés, fémtartalmú, szabálytalan alakú, puha követ csupán falazókőnek lehetett használni, így nem gondolhatunk faragni való kő bányászására. Minden jel arra mutat, hogy a sitkei követ — eltekintve talán a várban folyó pinceépítésektől 120 — a belső vár egy igen fontos és szép része megkezdéséhez hordták. Áldozócsütörtökön említik, hogy fundamentumot raknak a várban; 127 a számadásoknak egy Vince mesterrel kapcsolatos tétele 128 és a benne említett „doomus sartoriorum"-nak feltételezhető azonossága a ,,b" épülettel 129 a készülő épületet nagy valószínűséggel a „d" épülettel engedi azonosítanxinik. A ,,d" épület a régi Kanizsay-féle díszes várrész bővítésiéiként épül, s ez funkcióját, igényességét és magasságát egyaránt meghatározza (9. kép). Valószínűleg már eredetileg háromszintesre tervezték, emeletenként hároirnnhárom helyiséggel; az épület a belső várat délnyugatra lezáró tömör várfalnak épült neki. A „b"-hez közelebbi két helyiségnek egy-egy ablaka (földszinten ajtó) volt tengelyben, míg a harmadik, nagyobb szobának három-három ablaka nyílt a belső udvarra (6., 32. és 41. kép). A vár e szép részének építése úgy látszik évekig elhúzódott, és talán ennek köszönhető, hogy bizonyos tervmódosítás utón a II. emelet Jtólkeretes nyílásai az alsóbbaktól eltérő tengelybe kerültek. A rendkívül érdekes belső homlokzat utóbb ugyanolyan átalakítások, szintátosztások áldozatává vált, amelyekről a Kanizsay-vár legfontosialbb részéről szólva már megemlékeztünk, ezért a helyszíni munkák során a homlokzatot csak igen töredékcsen sikerült napvilágra hozni. A feltárások alkalmával megbizonyosodhattunk afelől, hogy a „d" épület nem túlságosan nagyméretű nyílásai eredetileg kőkeretesek voltak. Sajnálatos, hogy ezekből a keretekből egyetlenegy sem maradt rank, (hiszen anmyíiban ás érdekesek lehetnének, 224
