Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata

Karózó vagy kikötő horgászat. Több változata ismeretes. Ide tartozik a partra tűzött, karóra kötött eresztüs csukaharog. (16. kép a.) Ennél a zsineg legnagyobb része villás fára van felítekenve és egyik ága hasiíitjákába behúzva. A horgolt aügiérrail, fenékjáró küllővel vagy kárásszal csalizzák olyformán, hogy azt a kishal hátába akasztják. A csukának az a tulajdonsága, hogy az elkapott halat nem nyeli le azonnal, s miután gyenge rántásiám is lepereg a zsinór a válás fái-ól, így az ellenállásit csak akikor érái, aomiiikor már gyomrába került az eleven hallal felcsalizott horog. Villás ágú fa helyett újabban arasznyi hosszúságú hengeres fát is használnak:; eme tekerik fel a zsinórt, és befűrészelt végébe húzva rögzítik azt. 17. kép. Harcsűhorog Húsz évvel ezelőtt még láthattuk azt a különleges harcsaliorogjeleseget, melyet a Rábán használtak. A csurgó alatti sekélyebb, homokos részen a víz közepén hegyesszögben leszúrták a mederbe, a folyással egyirányba néző hajlékony — tehát nem száraz — fűzvesszőt, aminek végén másfél méter hosszú, erősebb zsinegen, egy-, illetve kétágú horog volt kárásszal, sügérrel, éti csigával, vagy békával folcsailizva. A fűzivessző egy rövidebb és egy hosszabb villásvégű leszúrt fára hajlott és azokhoz volt erősítve. (17. kép.) Általánosan elterjedt a vízre hajló fűzvesszőre kötött, rövid zsinóros éjjelihorog, amit kishallal csaliznak fel. Legújabban elterjedőben van a 6—8 m-es müanyagzsinóros kikötős csukahorgászat. A parti bokorhoz, fához kötik és a horogra fenékjáró küllőt fűznek. Egy-egy hor-; gász verőfényes tavaszi és őszi napokon sokszor 10—15 ily horoggal rakja végig a pataki mentét. Tiltva van, de azért az orvhalászok titokban űzik. Szigorúan tiltva van, de azért napjainkban gyakran találkozhatunk még a fenekes horoggal is. 25—30 méter hosszú, vastagabb főzsinyor egyik végéxe_kis cöveket erősítenek, a másaik végére suit (súlyt), ami egy vasdarab, vagy nehezebb kavics. A Jklét vég között egymástól átlagosan 1 m-re, 40—45 cm-es harogszár-zsiny or on (másik nevén luóggó-zsinyor) egy-egy horog függ. Csaliként békát, biékakalánt (folyami kagyló), élő hallat, piócát, verébfiat, csigabigát (éti .csdgía), lótetűt ralknalk a horogra. A készségnek vízbehelyezése úgy történik, hogy a cöveket a part közelében a fenékre nyomják, míg a nehezékkel ellátott végét hajóval viszik a másik part irányába. Kisebb fenekes nehezékét a parton állva hajítják be, kissé a víz folyása ellenébe, mert annak sodra pár méterre úgyis lefelé viszi. (18. kép.) A fenekes horgokat is régen a helybeli kovács készítette. (16. kép b.—d.) 158