Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)
Csaba József: Csákánydoroszló népi halászata
VII. SZIGONYOS HALÁSZAT Cigony. Araikor még Csákánydoroszló területén sok volt a holtág s bcnnök bőségesen tanyázott a hal, nagyon elterjedt szerszám volt a halászok kezén a szigony. Leginkább csukát és pontyot szúrtak vele, azok ívása idején. Mióta a hal megfogyott és a szigonyozás szigorúan tiltva is van: egyre ritkábban használják az orvhalászok. HERMAN Ottó a szerszám járása alapján ötféle szigonyt különböztetett meg. Nevezetesen: szúró, kerítő, oldalt vágó, nyakló és tűző szigonyt. 27 A község népi halászatát vizsgálva, ezek közül csak a szúró szigonyfajtát találtuk, mely itt elterjedt volt. Megerősítésük alapján két csoportba oszthatjuk őket, úgymint: 1. Makkos szigony; ágának alsó hegyes végét meghajlítják és beverik a nyél végébe, majd dróttal hozzáerősítik. Részei: a kampuó (szakája), ág és a könnyű fából való nyiél. 2. Köpüs szigony; ennek belül üres alsó részét szorosan ráhúzzák a nyél végére és a rajta levő lyukon át hozzászegezik. Részei: a kampuó, ág, köpü és a nyiél. A szigonyok, az águk száma szerint osztályozva: Egyágú szigony. Ezt ugyan nem találtuk, de az idősebb halászok állítása szerint régebben használatban volt. Miután ennek igazolására tárgyi bizonyítékunk nincs, ezért nem volt eldönthető, hogy az valóban szúró szigony egyetlen ága, avagy dárda szigony volt-e? Az alábbi formákat begyűjtött szigonyok alapján ismertetjük. Kétágú szigony. Negyed évszázaddal ezelőtt kezdték használni az esernyődrótból készült jniaíkkos szigonyt. A ,12 cm hoisisaú .ágiaimalk .saaikái egy irányiba nézmdk. (15. kép a.) Esennyőjavító cigány orvhallóis'zolk honosították imeg. Elterjedését elősegítette az a körülmény, hogy bárki által könnyen előállítható. Másik alakját kovács készítette 25 évvel ezelőtt. Ellentétes irányba, kifelé néző szakájú szigony. Két ága ellipszis alakú lapos vaskarra van erősítve, amelynek alsó részéhez a Iköipüt .forna'szitoftiLá'k. Az ágaik Ihosisaa 111 cm. (15. kép b.) Háromágú szigony. Egy darab vasból kovácsolt köpüs, legalább száz éves. Az ágak végén nincsen szaka, valamikor hegyes volt s csak később kalapálták a végeket laposra. Legősibb helybeli formának tartják. Átmeneti alak a nyakló ós a szúrószigony között. Az ágak hossza 13 cm. Ma már nem használják. (15. kép c.) Négyágú szigony. Két szélső ág a kar megnyújtásával kialakítva, — míg a két középső a karra van erősítve; ugyanígy a köpü is. A szélső ágak szakája befelé, a középsőké kifellé miéz. Ágaik hossaa 12 cm. Kavács ikésaítoLte régebbi alalk. (15. kép d.) Ujabb köpüs szigony négy 12 cm hosszú ággal, melyeknek középső két szakája egyiránylba, a saél'sőlk pedig ellenkező irányiba niézmelk. Ko,váos készítette gyenge kiviteliben. Hasonló a 15. b. sz. képen bemutatott példányhoz. (15. kép e.) Orvhalász cigány kezén találtuk a legújabb típusú négyágú szigonyt. Ennek 25 cm hosszú fa karjából emelkedik ki négy, esernyődrótból készült 20 cm-es ág, melyek közül a két középsőnek kifelé, a két szélsőnek pedig befelé forduló szakája van. A szigony rúdja 3 méter hosszú. (15. kép f.) Nyolcágú szigony. A község területéről előkerült szigonyok között ez a legnagyobb. Falusi kovács készítette. Megegyezik a 15/d. számú képen bemutatott négyágú köpüs formával. Több évtizeddel ezelőtt nagyobb halak szúrására használták. Az 1 cm széles és 26 cm hosszú kar folytatása a két szélső ág, ezenkívül még további hat beerősített ág is emelkedik ki a karból. Az ágak hossza 12 cm; a két szélsőnek szakája befelé nézők, míg a többieké egy irányba fordulók. (15. kép g.) 155
