Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 4. (1966-1970) (Szombathely, 1973)

Kőhegyi Mihály: Megjegyzések és pótlás két szombathelyi II. század végi dénárlelethez

venus

10 pénzei hiányoznak a leletből, pedig a 231-ben záródó börgöndi leletben az első magyobib mennyiségű pénz (68 db, mely a lelet 16,57%^át iteszi) az ő idejéből való.

11 A 228. évben elrejtésre kerülő ercsi (Fejér megye) éremlcletben hasonló a helyzet: Septimius Severus 90 darabbal van képviselve, mely az együttesnek 15,03%-át képezi.

12 De még a 259. éviben löMbe (kerülő kis tormási,

13 a hasonló záródású korong,^ a szalacskai,*

5 valamint a nagyberki

1

^ lelet is tartalmaz Septimius Severus véreteket. Érthetetlen e császár deináirjlainak hiánya, hiszen tirónrlalépéséitől körülbelül III. Gordiianuäig a tartomány egyik nyugodt, a háborútól keveset zaklatott időszaka. A pénzforgalom is ettől az időtől mutatja a legkevesebb zökkenőt: sokféle és elég nagyszámú veret látja el Pannóniát a szükséges forgalmi pénzzel.

17 Mindebből aligha kétséges, hogy a leletet Septimius Severus uralkodása előtt, ha talán nem is 177-ben, de néhány évvel későbben már elrejtették. Ismeretes, hogy Marcus Aurelius a quádokon és markomannokon aratolt győzelme után

18 a jazigok ellen fordult és 175-ben meg is rcndszabályozla őket. Jellemző az öldöklő küzdelemre, hogy a békekötés alkalmával a jazigok 100 000 római foglyot adtak vissza, hololt már igen sokat eladtak közülük és sokan el is hallak.

19 Ha ez a szám talán túlzás is, az arányokat feltétlenül helyesen érzékelteti. A Sannaticus cím felvétele a Germanicus mellé és a nyoteaidik imperátori üdvözlés hindétilk a magyarországi harcok lezárásait.

20 A 176 végén rendezett császári diadiaimenet pedig a végleges bűké hitében fogant.

21 Am 177-ben már megint felfordult a helyzet a Kárpál-medcncében és a birodalom újra [kezdhette a tíz évivel ezelőtt megindult hallatlan erőfeszítésekot. Nom tluidljiUik, miképpen törtek ki az ellenségeskedések, de kélséglelen, hogy nem Róma hibájából. Valószínű, hogy a markornannok, quádok és szarmaták megint elözönlőnek a dunai tar'tományobait.

22 Marcus Aurelius — társesászáiirá emelt fiiéval, Coimimodus'sizal együtt — élete utolsó három esztendejét ismét a velüik folytatott 'küädolomlben töltötte.

2-' A hadiszerencse eleinte (177-ben) a rómaiaknak kedvezel!. Bizonyítja ezt, hogy az olcsó hiúságiéi mentes Marcus Aurelius elfogadta a kilencedik imperátori üdvözlést.

2

'* Ez a siker két tapasztalt hadvezérének, Quinlilius Condianusnak és Quinlilius Maximusnak volt köszönhető.

25 A következő évben azonban a kél rokon hadvezér már nem bírt a csapataikra nehezedő nyomással.

26 A császár kénylelcn nagyarányú pénzügyi erőfeszítéssel új sereget szervezni, majd személyesen is harctérre jönni.

27 A 2. szomibaíhelyi ércmlelet, melynek utolsó vereté 177нЬо1 való, ezeknek az eseményeknek a kapcsán kerülhelclt elrejtésre. Marcus Aurelius halálakor (180. március 17.) a dunai „Barbárok" már-már befejezés előtt álló békére kényszerítése egy időre megakadt, s a 19 éves Commodusnak új nehézségekkel kellett megbirkóznia.

28 A quádok hadrakelése után, a burik — kik nemrég még a rómaiaknak scgílellek — ismét elpártoltak.

30 185-ben a jazigokkal is meggyűlt a rómaiak baja, de sikerült leverniök őket.

31 Ezután mindjárt nagyarányú erődépílkezés indult meg a szarmata frointszalkasizon,

32 s 185-íben tucatnyi őrtornyot óplítclüteik Inileroisla környékén.

33 A feliratok kifejezetten parti erődítésekről beszélnek,

34 melyeket a Dunán átszökő jazigok ellen, (kiket latrones, latrunculus-nak neveznek) emeltek.

35 Valószínűleg 188-ban háborgatták újra, a quádokkal együtt, a két Pannóniát, de megverték őket.

36 Ettől az időtói kezdve nem rendelkezünk aulktor aidatdklkal, mélyek nagyobb arányú háborúkról számolnának be, de pénzleleteink egyöntetűen további nyugtalanságról tanúskodnak.

37 A tartományon kívül, tehát szarmata földön, ezideig 5 olyan lelet került elő, amelyet Septimius Severus uralkodásának első évében rejtettek el: 100