Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Dömötör Sándor: Lakodalmi kalácsok Vas megyében

mított. Természetes, hogy ma már nem található fel Vas megyében olyan sűrűn, mint egykor, de még ma is gyakran előbukkan a modern, divatos változatok tömegében.

41 a) A vasi kalinkók és kerek kalácsok Vas megye területén és Sopron megye nyugati részein a legismertebb kalácsféleség a kalinkó. Ez is kerek kalács. Az osztrák-bajor kringel,,karika, perec, fejvédő (kerek) párnakarika" szó régies-magyar karingó alakjának, valamint nyugatdunántúli karingó ~ kalinkó változatai mutatják, hogy a szó XIII—XV. századi átvétel. Hazánk nyugati részein a süteménykészítés fejlettebb nyugati technikája a korán kifejlődött bajor-osztrák pékipar közvetítésével honosodott meg, s jutott el az Alföldre is.

42 Bár a szó története nem mutatja, hogy a nyugati kalács milyen kalácsféleség volt, feltételezzük, hogy a zsírban sült kacskaringós fánkféíeség volt országszerte a régebbi sütemény, bár legjobb tudomásunk szerint Vas megyében mindig kemencében sütötték a kalinkót és nem zsírban, mint a fánkféleségeket. A gyúrt tésztából zsírban sütött karingót a kelesztett, finomabb, jobb kalács legújabbkori divathullámai szorították ki teljesen Nyugatdunántúlról. Az Alföldön viszont napjainkig megmaradt a régiesen zsírban sült kemény tésztából összetekeredett kigyóalakú sütemény előszeretete.

43 Túrkevén (Szolnok m.) és Pocsajon (Bihar m.) a karingó szót „zsírban kisült kacskaringós fánktészta" jelentéssel használják, Konyáron pedig a karingóu szónak ,,fonatos kalácstésztából készült kalácsféle" jelentése van. A régi nyelvben a karingol „körben forog" ige valószínűleg a karingót nyargalászni, karingósan fordulni összetételekből elvonással alakult ki. A kringel szó tehát nemcsak „kalácsféleség" jelentéssel került hozzánk, hanem egyéb jelentéseivel együtt. Idővel egyes mesterségekkel és tevékenységekkel jelentései is elhaltak, kivesztek, de a „kalácsféleség" jelentés sem jelölt mindenütt azonos alakú és minőségű kalácsot.

44 Sarkadon (Békés m.) magát a karingó nevű kalácsféleséget ma is kétféleképpen formálják. Az egyik karingótésztát 1 kg lisztből 3 dkg élesztővel, 2 tojás sárgájával és egy kanál forró rucazsírral készítik. Keverés közben annyi tejet öntenek hozzá, amennyit a liszt felvesz és hólyagzásig verik. Ekkor a tésztát meleg helyre teszik és állni hagyják, míg meg nem kel. Ezután kiszakítják és annyi darabra vágják, ahány karingót akarnak belőle készíteni. A darabokat a deszkán meghengergetik, hogy rúdalakúak legyenek. Ezután a tésztarudakat néhányszor megcsavarják, — szinte sodorják. A csavargatás következtében a rúdnak olyan lesz az alakja, mintha fonott kalács lenne. — A karingó másik formálási módja, hogy nem sima hengereket nyújtanak a tésztából, hanem kézzel jól megnyomkodják a szabálytalan alakú tésztát, hogy dudorok legyenek rajta. Azt mondják ezekre, hogy „jól állanak a kisdisznók." Tojással megkenik és sütőben sütik ki, nem zsírban.

45 Kötegyánban (Békés m.) a fonatos kalács tésztája sokkal keményebb mint a sarkadi karingó tésztája. Kovásszal kelesztik, de gyári élesztőt is tesznek bele, meg tejfölt is. A fonatos kalácsot, mint a neve is mutatja, három szálból (tésztarúdból) fonják. A szálakat kissé megzsírozzák, hogy ne ragadjanak össze, hanem foszlósak legyenek. A fonást karikára öszszehajtják és bokrosán felfordítják. A vesekalács tésztáját is úgy készítik, mint a fonatos ka41 Kívánatosnak tartjuk tanulmányunk alapján készítendő kérdőívek segítségével elterjedése pontos feltérképezését. V. ö. a 36. jegyzetben mondottakkal. 42 V. ö. BURGSTALLER, E. : Brauchtumsgebräuche und Weinachtsspeisen. Linz 1957.( Mintatérképekkel.) 43 BALLAGI MÓR: A magyar nyelv teljes szótára. Bp. 1868.

1, 656. p. V. ö. HORVÁTH MÁRIA: Mézeskalácsos és gyertyaöntő mesterség. Szombathely 1963. Kézirat, SMNK: 354. sz. 44 Magyar Nyelvőr LXXXIV, 218-219. p. 45 Varga Károlyné. Pribék Róza 54 éves parasztasszony, híres kalácssütő közlése. Gyűjtő: DÖMÖTÖR ÁKOS: 1961 január 30-án. Az oroszoknál tehénkéknek nevezik e süteményeket. DÖMÖTÖR TEKLA: i. m. 216. p. 22. jzt. 12* 179