Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Jeanplong József: Gyomcönózis vizsgálatok pillangós vetésekben Nyugat-Magyarországon

SAVARIA 3. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 GYOMCÖNÓZIS VIZSGÁLATOK PILLANGÓS VETÉSEKBEN NYUGAT-MAGYARORSZÁGON JEANPLONG JÓZSEF Fontos nemzetgazdasági kérdés hazánkban a takarmánytermesztés. Egyre nagyobb teret kell biztosítani az állattenyésztés felvirágzása érdekében az évelő pillangós kaszálóknak. A lucerna a Kisalföldön a nagyobb folyók környékén és a mosoni síkon díszlik legjobban és vetésterülete itt a legnagyobb (6,59%). Vas megyében másodrendű, vetésterülete az összes szántóterület 2,73 %-a. A vöröshere esetében a helyzet fordított. Vas megyének a Rábától Ny-ra eső területei és a Repcétől É-ra eső sík és dombvidék I. oszt. termőtáj. A Kőszegi hegység közvetlen előtere és a Hegyhát, valamint az Őrség csak II. osztályú termőtájnak tekinthető. A Kisalföld síkján háttérbe szorul (KREYBIG 1951). Vas megyében a szántóterület 6,92 %-án, Győr-Sopron megyében 4,31 %-án termesztették 1963-ban (OSH 1963). Az évelő pillangósok fejlődésük első évében az előző kultúrák gyomviszonyait tükrözik vissza. Sok az egyéves (therophyton) faj, de a második évtől a háborítatlanság miatt az évelők (hemikryptophyton, geophyton) előtérbe jutása szembeötlő. A vöröshere 2, legfeljebb 3 éven át használható kultúrában; rendszerint kétszer kaszálják, május végén és július végén, augusztusban (KREYBIG 1963). A lucerna (a kék lucernát = Medicago sativa L.-t vettem figyelembe). 4 — 6 évig használható, azután a kipusztulás oly nagymérvű, hogy kaszáló — (Arrhenatheretalia) vagy gyomnövénytársulásba (Chenopodietalia) megy át. Ekkor kiszántják. A tiszta lucerna 3 éves korában fejti ki legértékesebb sajátságait (gyökérsúly, N tartalom, talajszerkezet kedvező kialakítása), a vöröshere második évben adja a legjobb termést. Florisztikai összetételük és biológiai spektrumuk rendkívül jellegzetes. A gyomnövényzet részletes társulástani (cönológiai) feldolgozására termesztési, talajművelési és vetőmagvizsgálati célból van szükség. Az évelő pillangósok gyomjaival és gyomtársulásaival foglalkozó irodalommal, az 1955-ig terjedő időszakot figyelembevéve, már foglalkoztam (JEANPLONG 1955). Azóta eltelt 10 esztendő alatt TÍMÁR vizsgált lucernavetéseket a Duna —Tisza között levő változatos talajú (vízilösz, öntésiszap, réti agyag) területeken Szeged határában (TÍMÁR 1957), valamint a szerző Gödöllő mellett (JEANPLONG 1958). Részletesen tárgyalja néhány munka hazánk gyomnövényeit és azok irtási módjait (UBRIZSY 1956, TIMÁR-UBRIZSY 1957, ÚJVÁROSI 1957. A kultúrterületek talajának gyomfertőzöttségéről a Dunántúlról és az ország más területeiről értékes új eredményeket közölt BENCZE (BENCZE 1956, 1960). Sajnos mindmáig nélkülözzük a szomszédos Burgenland, Stájerország, valamint a Muravidék (Prekomurje) pillangós vetéseinek gyomismeretét. 1952. és 1961. években Győr-Sopron és Vas megyék több pontján volt alkalmam 29