Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Adatok Szabó Imre életrajzához és botanikai munkásságához

pedagógust és jó kartársat vesztettünk dr Vendl Mária személyében, akit a tanügyi főhatóság saját kérelmére a Nemzeti Múzeum ásványtárához áthelyezett ; helyébe Szabó Imre trencséni Kath. Főgimnáziumi menekült r. tanárt küldte ki." Kezdetben, mint Magyar Tanulmányi Alapi tanár működött, mígnem 1924. április 26-ával állami leánygimnáziumi rendestanárrá nevezik ki. „Kötelességtudó, a tanítványokkal szeretettel foglalkozó buzgó Шпаг" volt — olvashat*, juk egyik minősítésében. Tanított természetrajzot, földrajzot, geológiát, áruismerettant, fizikát, vegytant, gyorsírást és tornát. Mindez érdeklődési körének széles skáláját, s az oktatásban való használhatóságát mutatja. Kedvenc tárgya azonban a természetrajz volt, s legjobb barátai a füvek, a fák, a virágok, az állatok, valamint az ásványok és a kőzetek. Minden szabad idejét közöttük a természetben töltötte. Az emberekkel szemben kissé bizalmatlan, tartózkodó volt, de ha bajbajutott embertársáról volt szó, ő volt az első, aki segítségére sietett. Szegényebb sorsú, de jól tanuló diákjai számára több ízben is jutalmakat adományozott, mint pl. 1928-ban 100 koronát. Hogy a növénygyűjtést és ezen keresztül a botanikát tanítványaival megszerettesse, 1928-ban pl. „növénygyüjtő díj"-at tűzött ki saját zsebére, melyet a legszebb és leggazdagabb gyűjteményt készítők között osztott ki 5 —5 pengős összegben.

12 Mint a természetrajz tanára a természetrajzi szertárnak ere és egyben lelkes fejlesztője is volt. 1928-ban egy 500 db-ból álló ásvány-, ásvány metszet, tengeri csiga- és kagylógyűjteményt adományozott az iskolai szertárnak, melyről a V.K.M. is 38906

/V. sz.leiratában emlékezik meg s „Szabó Imre tanárnak, aki az iskola természetrajzi szertárának adományozta körülbelül 500 darabból álló ásvány-, kőzet- és földtani gyűjteményét a hozzájuk tartozó csiszolatokkal és mikroszkópi készítményekkel, valamint tengeri csiga- és kagylógyüjteményével együtt ,az iskola szeretetéről tanúskodó ezen nemes cselekedetéért elismerését és köszönetét fejezi ki.'''' Tanítványai szerették és szívesen jártak vele a növénygyűjtő kirándulásokra, melyeket Szombathely környékére, a Császtói erdőbe, a Jaki erdőbe, Rohoncra, Szentgotthárdra, a Kőszegi hegyekbe vezetett. A madarak és fák napjának is ő volt a szervezője és rendszerint előadója is. A szülőiértekezleteknek is nem egyszer szónoka volt, s 1927. decemberében pl. „Modern természettudományi kérdések"-rő\ értekezett. A természettudomány kérdései állandóan foglalkoztatták, azonban nagyfokú szerénysége — amelyre GÁYER GYULA is hivatkozik egyik munkájában, amidő leírja, hogy a Vasvm. Múz. Természetrajzi Osztályának 1928. Évi Jelentésébe írt cikkének elkészítését is csak hosszas habozás után vállalta el — visszatartotta a tudomány aktív szellemi művelésétől' holott mint Gáyer is írja róla: „Alapos tudású szakember, Szombathely, s általában Vasmegye növényvilágának kitűnő ismerője s Flóra gyermekeinek melegszívű barátja volt."

13 SZABÓ IMRE 1926 áprilisában széleskörű vitát indított el a „Vasvármegye" című napilap hasábjain. A vitát az váltotta ki, hogy SZABÓ IMRE egy beadványban, melyet a Szombathely városi tiszti orvoshoz nyújtott be, felhívta az illetékesek figyelmét, „. . .hogy a helybeli piacon gyakorta eladásra kerülő Helvella esculenta (,Kucsmagomba'') nak nevezett gombafaj .. .a legújabb kutatások szerint .. . igen veszélyes ú.n. Hellvelamérget tartalmaz. .." és ezért, mint írta „a szóban forgó gombafajnak az árusításból való kivonása közegészségügyi érdekből feltétlenül kívánatosl" A beadvány alapján a nevezett gomba árusítását tanácsi határozattal megtiltották, melyet a „Vasvármegyében" tettek közzé. (1926. ápr. 21).

14 12 A szombathelyi M. kir. Áll. Leányközépiskola Értesítői 1919-20 - 1928-29-ig. 13 Gáyer, Gy. : Űj adatok Vasvármegye flórájához. II. Vasvm-i Múzeum III. Évkönyve. Annal. Sab. III. 1927-29. Szhely, 1929. p. 72. 14 — —. : Nem szabad kucsmagombát árulni a szombathelyi piacon. „Vasvármegye" 1926. ápr. 21. p. 3. 6 Savária 81