Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Adatok Szabó Imre életrajzához és botanikai munkásságához

amit a tömérdek sárga virágú növény még inkább növel. Ezen egyformaság leginkább a tavaszi és nyári hónapokban szembetűnő. Ekkor nyílik a vidéknek egyik legérdemesebb növényritkasága, a hazánkban egyedül itt található Polygala Chamaebuxus, melynek sárga virágocskái a sötétzöld levélkoszorú megett kellemesen lepik meg a szemlélőt. E növény itt oly nagy mennyiségben lép fel, hogy űrnapja körül vékaszám hordják az oltárok díszítésére. A sárga jelleg kétségkívül feltűnő Borostyánkő flórájában, de az alkotó növények korántsem a mocsaras vidékek Calthai vagy Ranunculusai; itt leginkább a Primula pannonica, Trollius, europaeus, Lotus corniculatus, Biscutella, Potentilla serpentini, P. argentea, P. leucitricha, Melilotus off. Crépis virens, Cytisus supinus et Gallicus, Genista pilosa, G. tinctoria, G. elatior, Medicago falcata, Tripholium agrarum kerülnek felszínre. Sokat veszt jellegéből a vegetatio augusztus és szeptember hónapokban, midőn megjelennek a kék tárnicsok, a hegyes vidék e legszebb ékességei (Gentiana cruciata, G. Rhaetica A. et L Kern, Borbás szerint G. stiriaca ÖBZ.). Ekkor nyílik itt, különösen setétveres virágai miatt feltűnő, kecses cyclamen, melynek kellemes illatú virágai szerényen húzódnak meg több magas alpesi pázsit sűrűjében. Borostyánkő szerpentinjének egyik legérdekesebb növénye a Potentilla serpentini Borbás, mely a növényterminológiának egyik legújabb vívmánya, mely egyedül Borostyánkő és a szomszédos Vörösvágás szerpentinjén található. Feltűnő, hogy e szép pimpó faj, mely Asplenium Forsteri Sadl. és Thlaspi goesingense Hal. társaságában itt oly tömegesen lép fel, a nem messze eső Nagy és Kis Plisa hegyek szerpentinjén, hol az utóbbiak elég bőven tenyésznek, mindeddig nem volt található. Borostyánkő flórájának másik jellemzetességét az alhavasi vegetáció jellemzi. Már magukon a hegyeken is meglátszik a havasi jelleg. Tetejük kopasz, s több magas alpesi pázsitféle növény : Avena planiculmis, Calamagrostispiramidalis, Köleria eristata ékesíti. Az alhavasi jelleget Borostyánkő a szomszédos Alpesektől, s főkép a Wechsel-től nyerte, innét származik a Trollius europeus, melyet a turisták a magas havasi völgyekből szoktak hozni; itt az Arnica montana társaságában elég mennyiségben található. A Trolliust Borostyánkőnek valószínűleg a Tauchen patakocska adta ép úgy, mint a Wütöm alatti réteknek a Gyöngyös, (Borb.: V. FI.) itt azonban a Trollius még megtartotta jellegét és nem ment át a kisebb virágú, ágas demisserum Borb. alfajba, mint ezt Kőszeg alsó rétjein látjuk. Borostyánkő havasalji jellegét leginkább a következő növények tanúsítják: Car ex ornithopoda, Polygala amara, P. Chamaebuxus, Alnus viridis, Piro la minor, Thlaspi alpestre, Th. Goesingense, Galium anissophilum, Alchemilla montana. Feltűnik ez azonkívül több növény (Campanula, Potentilla) és némely ernyősök vereses virágában és a tengerszemek harmatfűjében (Drosera rotundifolia L. Háromsátor Waisb. II.). Ezek volnának Borostyánkő szerpentinjének leginkább jellemző növényei, melyek ékes, zöld takaróval vonják be hegyeit, míg hűs erdeinek homálya barátságos nyájassággalédesgetve integet felénk, hívogatva azt igéri, hogy zöld lombsátra alatt, melyet magasan himbálózó levelekből alkotott, jól tart bennünket nem csak balzsamos illatú üde levegővel, s madárdallal, hanem kitárja előttünk virágszőnyegét is. Integet, de hogyisne ? Hiszen a sorvadó ősz letarol mindent, s csak egy félév múlva, midőn a völgyekben már Primulák (Primula acaulis, P. pannonica) nyílnak, midőn itt már a madarak dala csattog, veszt szigorúságából a tél, s tágulni kezdenek a természet fagyos bilincsei; s alig hogy neki zúdul mesztelen ágainak a zord északi szél, s dühösen rázza le róluk a zúzmarát; alig hogy a déltáji nap tépni kezdi a természet halotti szemfödelét : felüti fejecskéjét a hegyekben a hóvirág (Galantus nivalis), lenn a völgyben már a délvidéki Scabiosa Banatica (Borostyánkő ez egyik legfeltűnőbb ritkasága) nyílik, midőn benn a hegyekben még csak a Thlaspi alpestre didereg.