Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Horváth Ernő: Adatok Szabó Imre életrajzához és botanikai munkásságához

és kecses alakjánál fogva leginkább megérdemli, hogy róla megemlékezzünk. .. .Augusztus és szempt ember sok díszétől fosztja meg már a föld növény szőnyegét, de még mindig szép alakokkal találkozunk. Források és patakok mellett ott virít árván a gyönyörű bogiárpát (Parnassia palustris L.), az őszi kikerics (Colohycum autumnale L.), az orvosi vér fű ( Sanguisorba officinalis L.). ..." A befejező részben összehasonlítást tesz megyénk keleti és nyugati felének flórája között, majd hangsúlyozza, hogy Szombathely környékének flórája a kettő közti átmeneti terület. Mint írja: „Szombathely és környékének flórája megyénkben a középső helyet foglalja el; gazdagabb a keleti és déli részeknél, de szegényebb az éjszaki és nyugati hegyes vidékek flórájánál. Ebben a dolgozatában is már a jószemű botanikust ismerhetjük fel benne, aki szorgalmasan gyűjtögeti a környék növényeit, s mint írja: „A használt adatokat több száz fajra menő növénygyűjteményemből merítettem.'

1

'' A következő 1893 —94-es tanévben, mint 8. osztályos gimnazistának, már három írását közli a „Bimbófűzér". Az elsőben egy „Paraszt-lakodalom" -ban szerzett élményeiről ír.° A másodikban 8 és fél oldal terjedelemben, egy élvezetes utirazj keretében számol be a Magas-Tátrában „A Kriván."-on tett kirándulásáról, ahová, mint megemlíti,

6 magával vitte növény mappáját és kisásóját is, hogy a magashegységi növényeket is begyűjthesse egyre szaporodó herbáriuma számára. Leírásában élvezetes stílusban hű képeket rajzol a tájról és annak élővilágáról. „. . .Elhagyjuk már a havasi fűz határát is. E kisded növényke 2 — 3 cm-nyire emelkedik ki a föld fölé, rajta a lét vidámságának, a fénylő zöldnek, miáltal a fűz máskülönben ki szokott tűnni, semmi nyoma sem vehető észre. Rajta ismétlődik nemsokára az ami a törpefenyőnél : elhaló-aránytalanul vastag kérgű és szivacsos szerkezetű ágak és gyökerek kapaszkodnak segélyt esdve a könyörtelen kőzetbe. ..." Harmadik dolgozatában

7 "Borostyánkő flórájának különlegességei''-rőlaz alábbiakat írja: „Borostyánkő, megyénk egyik legdrágább ékköve, hazánk nyugati részének és a Dunántúlnak egyik legszebb pontja, mely méltán képezi Vas megye egyik legnagyobb büszkeségét, sziklás erdős hegyek környezetében, egy festői völgy ecskében fekszik. A szomszédos aljuktól egészen a tetőig zöld, árnyas hegyek mögött félkörben emelkednek a láthatár fölé az Osztrák-Stájer havasok, sziklás ormai, s ezlárják nyugot felé a kilátást, nyilván hirdetvén, hogy a haza egyik legvégső zugocskájában vagyunk. Úgyis van! Borostyánkő már egészen más éghajlattal bír, és más természeti viszonyokkal, mint a magyar haza; benne már az Osztrák-Stájer föld egyik kiszakított darabjára ismerünk, hol már az örökzöld puspáng Chamaebuxus alpestris), a télizöld pacsirtafű (Polygala Chamaebuxus) és a cyclamen alkotják szőnyegét a kecsesen egymáshoz simuló hegyek magasabb rétjein. Nem szólok a csillámpalából épített gyönyörű várról, nem lovagtermeiről, sem ama repkény-hálóról, mely olyan esztétikusan fonja be falait ; Borostyánkő növényeiről beszélek, melyek ép úgy megérdemlik figyelmünket, mint büszke várának ódon falai. A szerpentin talaj növényzete azonban korántsem oly változatos, mint gondolnók, nem olyan gazdag és tarkaságban annyira meglepő, mint északmagyarország rétjei. Nem, sőt ellenkezőleg, a borostyánkői szerpentinen bizonyos egyformaság uralkodik^ 5 Szabó, I. : Paraszt-lakodalom. „Bimbófüzér" 1893 — 94 évf. Szhely, (Kézirat) p. 54 — 58. 6 Szabó, I. : A Kriván. „Bimbófüzér" 1893-94 évf. Szhely, (Kézirat) p. 150- 158. 7 Szabó, I.: Borostyánkő flórájának különlegességei. „Bimbófüzér" 1893 — 94 évf. Szhely, (Kézirat) p. 249-251. 74