Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Aumüller István: A lékai vár madárgyűjteménye
SAVARIA 3. KÖTET A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 1965 A LÉKAI VÁR MADÁRGYÜJTEMÉNYE (Első közlemény — Erste Mitteilung) AUMÜLLER ISTVÁN, Luising, Ausztria A XIX. század végén vonult nyugalomba ESTERHÁZY PÁL herceg magántitkára, HUSZTHY ÖDÖN, s mint agglegény élt a lékai vár csendes magányában, ahol megszületett benne az a zseniális gondolat, hogy a várnak üresen álló szép, nagy termeiben múzeumot létesít. Körülbelül két évtized alatt a vármúzeumban egy olyan madárgyűjteményre tett szert, amelynek jó híre eljárt szerte az országban. Nyugatmagyarország, sőt az egész Dunántúl madárbúvárai, tanárai, tanulói és kirándulói ide sereglettek, hogy gyönyörködjenek e romantikus múzeumban. A madárgyűjteménynek két főfeladata volt: a történelmi Magyarország avifaunájának lehetőleg hiánytalan bemutatása, — és az egyes fajok fészkeinek, tojásainak, fiókáinak s felnőtt egyedeinek szemléltetése. A múzeum vonzóerejét fokozta a várhegy erdős lejtőjébe vezető, gondosan ápolt sétaút és a Pálkútnak hűvös pihenő- és üdülőparkja, a Gyöngyös keskeny völgyében. A XX. század első éveiben szenzáció várta ott a nyári kirándulókat: a vár, illetve a múzeum őre, AUMÜLLER GYÖRGY, tehetséges fafaragó volt, aki mozgó faembereit népviseletbe öltöztette s a Gyöngyös folyó vizének titokzatos módon átvitt erejével arra kényszerítette őket, hogy mutassák be foglalkozásukat. Két nagy, négyszögletes állványban köröskörül és egymás felett mutatták be a szorgalmas emberkék tudásukat: a vadász rókát lőtt, a paraszt kaszált, a tűzoltó tüzet oltott, az asztalos gyalult, a cipész cipőt talpalt stb. Ma pénzért mutogatnának ilyen bábukat, de az ügyeskezű, agyafúrt Gyuri bácsi megelégedett azzal, hogy nem árulta el a titkát, mert senki ember fiának meg nem mutatta titokzatos szekrényeinek belső szerkezetét. Titkát magával vitte a hámortói sírjába s azok, akik még visszaemlékeznek erre a „régi, szép idő"-re, nemsokára szintén sírjukba fogják vinni Léka fényes napjainak utolsó emlékeit. Az 1965-ös árvizek elsodorták a hajdani szép Pálkút parkjának utolsó maradványait, fenn, a meredek dombkúpon pedig omladoznak a várnak falai s a kifosztott múzeum üres termeiben most már élő madarak fészkelnek. HUSZTHY ÖDÖN a Mosón megyei Szt. Kázmér-ben született, 1837. november 16. napján. Pályafutását mint Sopron vármegye főispáni titkára kezdte, ESZTERHÁZ Y PÁL herceg mellett. Később mint magántitkár kísérte őt magyarországi és külföldi útjaira. Lelkes vadászként bejárta különösen a Fertő egész vidékét és szenvedélyesen gyűjtötte vadászatainak szép trófeáit. A kismartoni Esterházy uradalom irattárából még nem került elő olyan irat, amelyből kitűnne, hogy mikor telepedett le HUSZTHY a lékai ún. Óvárban, illetve mikor kezdte ott a múzeumra vonatkozó terveit megvalósítani. Csak annyit tudunk, hogy munkaadójának halála után (1898-ban) teljesen visszavonult a lékai várba, ahol minden idejét, erejét és pénzét a múzeum céljaira áldozta fel. Szerényen és takarékosan élt. Abban az időben még nem lehetett jobb társaságban 4* 51
