Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)
Németh Antal: Dr. Brandieu Szilviusz emlékére
A jugoszláv— magyar barátság ápolása mellett a szlovén—magyar társadalmi, irodalmi és tudományos kapcsolatok erősítésén fáradozott. Nagy nyelvtudásával széleskörű ismeretséget szerzett. A magyaron kívül beszélt románul, szlovénül, vendül, horvátul, szerbül, franciául és németül. Második anyanyelvének a szlovént vallotta. Házasságából született egyetlen leányát Dr. Lukovits Endre vasvári járásbírósági elnök vette feleségül. Ezzel kezdődött Brandieu Szilviusz kapcsolata Vasvárral. Dr. Lukovitsné Brandieu Mária alig tízévi házasság után 1954-ben meghalt. Két leánykájuk nevelése az apa gondjaira maradt. A kis családot az özvegysorban élő após-nagyapa gyakran meglátogatta, végül 1962-ben hozzájuk költözött. A 81-ik évét járó nyugalmazott orvosnak a családi kör melegében kedve támadt emlékei megírására. A „Muravidék múltjából" cím alatt tervezett munkájához adatokat kezdett gyűjteni a Szombathelyi Állami Levéltárban és a Megyei Könyvtárban. Szorgalmas látogatója volt a Savaria Múzeumnak, ahol megbízást kapott idegennyelvű régészeti és néprajzi tanulmányok fordítására. Nagy kedvvel fogott a munkához és csakhamar magyarra fordította: szlovénből Stanko P a h i с : Ókori halmok a Muravidéken (Prekmurjén) ; szlovénből Vlasta Korén: Vízellátás és kutak formája a Muravidéken ; horvátból Nicola С v a r : A népi halászat Sziszek vidékén, a Kulpán, a Száván és az Odrán; szerbből Petar Momirovics : Szmederevói és környéki halászat című tanulmányát. Ezenkívül a vasvári múzeum részére lefordította Dr. Josip К 1 e m e n с : Sempetru római kori emlékei című könyvének összefoglalóját, helyszínrajzának és képeinek magyarázatát ; Dr. Marijan Zadnikar: A Muravidék műemlékei című művét pedig magyarázó jegyzetekkel látta le. Önálló szlovénnyelvű művet kezdett írni a Muravidék múltjáról, de ennek csak első része, „A tótsági kerület" készült el. A kézirat egy példányát a vasvári múzeumnak ajándékozta a halála előtti napon. Rövid kétévi vasvári tartózkodása alatt igen megszerette a vasvári múzeumot, melynek több tárgyat ajándékozott és a járási könyvtárat, ahol sok kedvére való könyvet talált. A múzeumba még a legzordabb téli időben is eljött, ismerkedett a tárgyakkal és a látogatókkal. Valóságos baráti kört alakított maga körül, érdekes részleteket beszélt el gazdag élményeiből, amiket mindig szívesen hallgattak. Ezek a köri beszélgetések sokáig emlékezetesek lesznek a múzeum életében. A középtermetű, törékenynek látszó, de mindig mozgékony, edzett szervezetű idős orvos egy balatonfüredi utazás után súlyosan megbetegedett, kórházba került Szombathelyre, majdnem abba a kórházba, amelyben 59 évvel azelőtt orvosi gyakorlatát megkezdte. Átmenetileg meggyógyult, de már kezet fogott vele a halál és nem engedte el, 1964. július 20-án, 83 éves korában meghalt. Leánya mellé temették el a vasvári temetőben. A sírnál a vasvári múzeum baráti körének tagjai a maguk és a Savaria Múzeum dolgozói nevében részvétüket fejezték ki a gyászoló családnak és könnyezve búcsúztak el a felejthetetlen múzeumbaráttól.
