Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Nógrádi Géza: Tapasztalatok egy vándorkiállítás forgatása közben

A járás összes községei s a kiállítást bemutató községek aránya. bemutatjuk. Viszont a forgatás lebonyolítása közben derült ki, hogy egyes községekben nem áll rendelkezésre olyan helyiség, ahol a kiállítás zavartalanul elhelyezhető lenne két héten keresztül. így ezeket a községeket ki kellett hagynunk. A sárvári járás 48 községéből kiállításunk 33 község kultúrházában került bemutatásra. A kiállítás forgatásának megkezdése előtt — a forgatási terv elkészítésekor — a fő közlekedési utakat és a közlekedésre alkalmas utakat vettük számításba, figyelemmel arra, hogy egyik községtől a másikig a lehető legrövidebb távolságot tegyük meg. Abban az esetben, ha a kiállítást a múzeum saját gépkocsija, vagy a múzeum által finanszírozott TEFU gépkocsi szállította volna, egyik helyről a másikra, akkor a forgatási terv alapján jelentős kilométer megtakarítást érhettünk volna el a gyakorlati megvalósításhoz képest. A Vas megyei múzeumoknak szállító eszközük nincs. Ezért a kiállítás forgatását — hacsak nem nagyon nagy távolság megtételéről volt szó — mindig helyi fuvarokkal biztosítottuk. A kiállítást mindig az a község szállította tovább, ahol bemutatni kívántuk. Ez természetesen jelentős szervezési többletmunkát kívánt, mert előre meg kellett beszélni a község vezetőségével a szállítás módozatait és mikéntjét. Legtöbbször a termelőszövetkezetek bocsátottak rendelkezésre vontatót. A kiállítás forgatása a sárvári járásban két évig, pontosabban 706 napig tartott. Nyáron a mezőgazdasági munkák sürgőssége, télen az útviszonyok miatt sok nehézséget kellett áthidalni. Legtöbbször a termelőszövetkezeti traktorok, kora hajnalban, vagy késő este álltak rendelkezésre. A kiállítás felállításának előkészítésekor minden tanácselnök, termelőszövetkezeti elnök és velünk kapcsolatba került traktoros készségesen, leggtöbbször munkaidején túl is szívesen állott rendelkezésünkre. A 33 községben, ahol a kiállítást bemutattuk, a bemutatás 706 napja alatt 7002 látogató jegyezte be nevét a vendégkönyvbe. Általános tapasztalat az, hogy a vendégkönyv nem tükrözi a kiállítás látogatóinak reális alakulását, még az általános múzeumi gyakorlatban sem. A vándorkiállításoknál és speciálisan ebben az esetben különösképpen nem, mert a kiállítás őrzéséért, a napi nyitás és zárásért a községi tanács, illetve a kultúrház vállalt felelősséget, s nem volt ott múzeumi alkalmazott. Noha mi mindig kértük, hogy a látogatáskor a kiállítás helyiségében elhelyezett vendégkönyvbe a megtekintők írják be nevüket, ha többször látogatják a kiállítást akkor többször is, mégis majdnem minden alkalommal előfordult, hogy a látogatókönyv lezárásakor az illetékesek céloztak az adatok pontatlanságára. A felnőttek ritkább esetben írják be nevüket a vendégkönyvbe. Pszichológiai gátlásnak foghatjuk ezt fel az idősebbeknél és különösképpen a falusiaknál. Múzeumunk kiállításainak megtekintése után falusi házaspárok, vagy látogatók esetében a látogatókönyv aláírása hosszas meggyőzésnek az eredménye. Leggtöbbször csak a családfő aláírását tartják fontosnak. A múzeumi kiállítások látogatása során, a több év óta működő teremőrök és múzeumi alkalmazottak, vagy a tárlatvezetést végző muzeológus mindig meg tudja magyarázni a látogatókönyv aláírásának fontosságát. De a vándorkiállítások nyitvatartói általában a vendégkönyv lezárásakor ismerik fel az aláírások megszámlálása után, hogy ez mennyire fontos. Belépődíjas múzeumok esetében az évvégi látogatók számát felmérhetjük a jegynyilvántartásból is, viszont a vándor330