Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Zlinszkyné Sternegg Mária: Adatok a szentgotthárdi volt ciszterci apátság építéstörténetéhez

20. kép. A 2. templom keleti belső szentélyzáró fala. Az átépítés időpontjára egyéb írott forrásokból is következtethetünk. Heimb Teofil 1764-ben, a 3. templom felszentelése előtt a 2. templomot még épen látta. Wolf Anasztáz műve a XIX. század elejétől kezdve pontos évenkénti feljegyzéseket tartalmaz. A magtárrá alakításról ebben a részben nem tesz említést, hanem régi történetként ismerteti, hogy az valaha templom volt. Az átépítés tehát a XVIII. század végén történhetett. Egy 1834-ből való rézkarc (13. kép ) a barokk apátsággal együtt bemutatja a közelében álló magtárrá átalakított régi templomot is. A templom-magtár, melynek eredeti építési éve 1676-77, magában is érdekes és értékes műemlék. Olyan korban épült, amely nem sok építészeti emléket hagyott ránk. Általános vélemény, hogy a középkori apátság köveiből emelték, északi falában egyes szemtanúk felfedezni vélték a középkori kőfaragójeleket.

22 Ha a magtár fagerendázatától eltekintünk és beépített, de jól felismerhető ablakait figyelembe vesszük, az épület belső tere ma is teljes épségében tárul elénk. Az épület alaprajzilag(14. kép) 9,5 m belsőszélességű 18,5 m hosszúságú hajóra és 7,5 m szélességű, 8,5 m hosszúságú szentélyre tagozódik, melyeket 85 cm vastag beugró, felül csonkán végződő pillérek választanak el. A diadalív hiányzik. A hajót 3 — 3 félpillér négy szakaszra osztja, az első közben helyezkedik el a hármas félköríves boltozaton nyugvó kórus. A szentélyt 22 Kalász E. Vázlatok, 46. o. (4. jegy.) 303