Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 3. (Szombathely, 1965)

Szövényi István: A szüret jelentősége a régi Kőszeg gazdasági életében

1812: ".. .bor alkalmas volt." 1813 — 1815: ".. .igen rossz, és kevés bor termett.

1

" 1828: "A Jég által a keöszegi Hegy el verettettvén, ezen Esztendő tsekély, vagy semmi Hasznot nem hozott." 1831 : ".. .középszerű Tulajdonságú, de sok Bor termett..." 1834 : "... sok és édes Bor termett, de a Jég esső által többnyire el verettetett." 1840: ".. .a bor-termés bő, s minémüsége rossz volt." 1861: "Május holnapban esett kétszeri fagy a hajtásokat tetemesen megrongálván, mennyiségre igen kevés, de minőségre igen jó bor termett." 1864: ".. .3-szori jég eső miatt is kevés és igen rossz bor termett azonkívül October elején mielőtt a megmaradt kevés szöllö megérhetett volna ismét elfagyott." 1870: ".. .a sok esőzés miatt kevés és főlöttősavanyó bor termett." 1873: ".. .Május és Júniusban nagy hideg uralgott későn virágzott a szöllö, így kiesett a növése noha Julius és augustus havakban nagy hűség uralgott még is kevés, és csak közép szerű bor termett." 1877: "A későn kifejlődött tavasz, és korán beállott hűs ősz folytán a különben nagy reményre jogosító szőllők savanyú termést adtak. . ." 1890: ".. .1868 óta ilyen jó bor nem volt. .." 1896: "A peronosporának felléptével a bortermés mennyiségre és minőségre nézve ez évben silány volt." A kiragadott idézetek nemcsak a bortermés minőségének szeszélyes változásaira, de az előzőkben részletesen boncolgatott időjárási jelenségekre is utalást tartalmaznak. Figyelemre méltó, hogy az 1740-től 1890-ig terjedő másfél század alatt mindössze 25 esetben dicsekedhettek elődeink kitűnő vagy igen jó terméssel, mely hazánk határain túl — főleg a sziléziai borkereskedők körében — is kapós volt. A „Szőlő Jövésnek Könyve" 1902-től kezdve már pontosan, hl-ekben kifejezve közli az évi terméseredményt is, ezekből az adatokból a szőlőterület rohamos pusztulására következtethetünk. Miként az előzőkben már említettem, a bor eladásából származó jövedelem hajdan a város jelentős bevételi forrása volt, ezért a tanács a termelői borkimérések (Buschenschank) számát, a nyitvatartás idejét és a kimérhető bor mennyiségét időnként szabályozta. A negyedévi kántorböjtök alkalmával megállapították az egyes évjáratok eladási árát, majd a pincemester megkezdte a város borainak árusítását, "hogy az ünnepekben az Városson az Burgerségh is árulhasson",

56 A vendégeket már messziről csalogatták a házak homlokzatán rúdra akasztott szőlőgallyak, a borkimérések helyi cégérei. 1722-ben városrészenként egyszerre csak egy kocsma nyitását engedélyezték egy-egy heti időtartamra, ugyanakkor a tanács figyelmeztette a szőlősgazdákat, hogy senki silány bort ne mérjen, mert a városi magisztrátusnak módjában áll, hogy "a'Czégér onnénd amoveáltatván (eltávolíttatván) más kezdhessen. . . "

57 Bő termés idején a Szigetben három, a belvárosban és a Magyar hóstádban két-két borkimérés volt nyitva, és mindenki 10 csöbör bort adhatott el.

58 A „korcsmáitatás rendjé"-t büntetlenül senki sem bonthatta meg. Történt, hogy egy Hericz György nevű tekintélyes polgár a tanács engedélye nélkül kifüggesztette a cégért és megkezdte a borkimérést, de mihelyt a bíró tudomást szerzett róla, a cégért „a haidu által le verette". A károsult nem okult a figyelmeztetésből, hanem „az czégérjét a! Főlsö háza ablakán ki tolta, arra Biro Uram egy hajdút constituait (megbízott) á'ki senkit sem bocsátót oda menyi borért, kit látván Hericz György, tandem (végül is) bé vonta czégérjét."

59 56 Vjkv. 1747. 687. 1. 57 Vjkv. 1722. 288. 1. 58 Vjkv. 1725. 600. 1. 59 Vjkv. 1738. 272. 1. 276